1. Strófa
Felkel a Nap és felébred a remény
Hogy szép lesz majd minden, akárcsak egy regény
De mesék már nincsenek 20. század
Az életed ez hát fogd be a szádat
Ez a sorsod, az életed rendje
Az unott szürkeség négy falu csendje
Lesüt ránk a Nap, de nem ér el a fénye
Szertefoszlik életünk egyetlen reménye
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kétszer
Az erőszak csak divat nem pedig kényszer
A munka az élet, az életed pokol
Mindenki mást okol, jöhet az alkohol
Mocskosak az utcák és olcsók a lányok
De ez már nem kell, és én se erre vágyom
A sorsod a retekben várod
Hogy megszülettél már régóta bánod
De sohase késő ember, ember
A kezedben a mikrofon az egyetlen fegyver
Mindenkinek lehet egy álma
De csenget a postás, itt van a számla
A csuklódon borotva éle
A meséknek most és mindörökre vége
Jah, jah, jah…
Refrén.(Rizkay)
Mesék már nincsenek, még gyerek voltál elhitted
De mára mindennek vége lett
Tudom, de mégis elragad képzelet
Mikor még nevettünk annyit mi jól esett
Elhittük, hogy játék az élet
Nem láttuk meg a rosszat, csak a jót meg a szépet
Minden csak szívből, nem volt semmi érdek
De múlnak az évek és velük a mesék is végleg
2. Strófa
Egyszer majd sztár leszek, nagy kocsit vezetek
Rengeteg pénzem lesz, mindent megvehetek
Már alig várom, de véget ér az álom
És álmokkal a fát csak magam alatt vágom
Fortélyos félelem igazgat minket
Legyél az, aki vagy töröld le a sminket
Az egyszerű emberek mindig remélnek
Kik nagylábon élnek csak azok félnek
Elszabadulnak az indulatok
Ez a pokol és érzem, hogy itt ragadok
Fojtogat a füst, a halott város szaga
Ez a te életed, ez a halál maga
Várod ki megment, várod a mesehőst
Nincs, aki eljön nézd a sok eszelőst
Nincs, aki megment senki nem jön érted
Egyedül maradtál hát ezt is megélted
Tükör, oh tükör mond meg nekem
Mond meg vajon mennyit ér az én életem
Fényévekre tőlünk a jó lét
Ez van MO jó éjt
Mesék már nincsenek…
Refrén.(Rizkay)
3. Strófa
Emberek az utcán mennyi külön világ
Egyik se néz mást csak maga baját
Élükön a király ki lesüti a szemét
Mikor tükörbe néz, mert ő is csak egy szemét
Hamis váddal valódi az ítélet
Szabad vagy, a számodra megszűnik az élet
Új mesékre már senki se vár
Nem kellenek bohócok meghalt a király
Várod a csodát, a nagyot
De a mesében a varázsló már régóta halott
Nap, nap után így telnek az évek
Elfogy az erőd és fogynak a remények
Az álmok eltűnnek, ki tudja, hogy hova
És nem marad más csak a tűszúrások nyoma
A mese és a valóság közti kincs
Elérhetetlen, mert kezeiden bilincs
Körülöttem megannyi ember
És szólni egyik sem mer, bár kezedben a fegyver
Elmúlik a tél, de már nem látod a tavaszt
The boys don’t cry úgyhogy meghúzod a ravaszt
Refrén.(Rizkay)
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook