



1. Strófa
Felkel a Nap és felébred a remény
Hogy szép lesz majd minden, akárcsak egy regény
De mesék már nincsenek 20. század
Az életed ez hát fogd be a szádat
Ez a sorsod, az életed rendje
Az unott szürkeség négy falu csendje
Lesüt ránk a Nap, de nem ér el a fénye
Szertefoszlik életünk egyetlen reménye
Ha megdobnak kővel, dobd vissza kétszer
Az erőszak csak divat nem pedig kényszer
A munka az élet, az életed pokol
Mindenki mást okol, jöhet az alkohol
Mocskosak az utcák és olcsók a lányok
De ez már nem kell, és én se erre vágyom
A sorsod a retekben várod
Hogy megszülettél már régóta bánod
De sohase késő ember, ember
A kezedben a mikrofon az egyetlen fegyver
Mindenkinek lehet egy álma
De csenget a postás, itt van a számla
A csuklódon borotva éle
A meséknek most és mindörökre vége
Jah, jah, jah…
Refrén.(Rizkay)
Mesék már nincsenek, még gyerek voltál elhitted
De mára mindennek vége lett
Tudom, de mégis elragad képzelet
Mikor még nevettünk annyit mi jól esett
Elhittük, hogy játék az élet
Nem láttuk meg a rosszat, csak a jót meg a szépet
Minden csak szívből, nem volt semmi érdek
De múlnak az évek és velük a mesék is végleg
2. Strófa
Egyszer majd sztár leszek, nagy kocsit vezetek
Rengeteg pénzem lesz, mindent megvehetek
Már alig várom, de véget ér az álom
És álmokkal a fát csak magam alatt vágom
Fortélyos félelem igazgat minket
Legyél az, aki vagy töröld le a sminket
Az egyszerű emberek mindig remélnek
Kik nagylábon élnek csak azok félnek
Elszabadulnak az indulatok
Ez a pokol és érzem, hogy itt ragadok
Fojtogat a füst, a halott város szaga
Ez a te életed, ez a halál maga
Várod ki megment, várod a mesehőst
Nincs, aki eljön nézd a sok eszelőst
Nincs, aki megment senki nem jön érted
Egyedül maradtál hát ezt is megélted
Tükör, oh tükör mond meg nekem
Mond meg vajon mennyit ér az én életem
Fényévekre tőlünk a jó lét
Ez van MO jó éjt
Mesék már nincsenek…
Refrén.(Rizkay)
3. Strófa
Emberek az utcán mennyi külön világ
Egyik se néz mást csak maga baját
Élükön a király ki lesüti a szemét
Mikor tükörbe néz, mert ő is csak egy szemét
Hamis váddal valódi az ítélet
Szabad vagy, a számodra megszűnik az élet
Új mesékre már senki se vár
Nem kellenek bohócok meghalt a király
Várod a csodát, a nagyot
De a mesében a varázsló már régóta halott
Nap, nap után így telnek az évek
Elfogy az erőd és fogynak a remények
Az álmok eltűnnek, ki tudja, hogy hova
És nem marad más csak a tűszúrások nyoma
A mese és a valóság közti kincs
Elérhetetlen, mert kezeiden bilincs
Körülöttem megannyi ember
És szólni egyik sem mer, bár kezedben a fegyver
Elmúlik a tél, de már nem látod a tavaszt
The boys don’t cry úgyhogy meghúzod a ravaszt
Refrén.(Rizkay)



2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter