|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nézz ki az utcára, nézz körül a világban
a látvány elfeledtet mindent - egyedül a szobában
Minden egyes imában arra kérem istent
hogy itt lennt nem érdekel, de majd ott fennt legyen jobb
hisz a hírnév hűtlen társam, másra hiába vártam
ennyit kaptam egyedül, pedig nem érdekelt soha
hogy ki okos, és ki az ostoba
mert az életet élni kell, nem beszélni róla
ez itt az emolcionális terminátorok kora
hát akkor hova meneküljek előled
vagy éppen te előlem, felőlem
belőlem is kiéphetsz egy darabot
előrehaladott hitünk csupán
a múltban gyökerezők felejtésre ítélt tanulságok fura tébolya
soha ne nézz oda, hol a keresztet állítják
kiszámítják majd a halálod perceit
gyerünk fogd meg és verd szét
fájdalmad utolsó cseppjét mikor letörlöd homlokodról
sokat elmondtál az igazi otthonodról
érzed egyedül vagy, hiába vesznek körbe ezren
de ha ketten vagyunk, már minden rendben
ez lenne a lényeg! Tényleg megfejtettem?
A szeretet, a szerelem meg egy csipetnyi rap zene
ami engem a kárhozattól megmentene
amiért eladnám a lelkem, amit amúgy is vettem
és bár a mennyben még nem járt egyetlen űrhajós sem
és a pokolig sem ástunk árkot, még is látok valamit
mikor a szemhéjam bezárja a valóság szürke képét
tudatom görbe tükrét kiégeti a gyarló vágy
az ágy akár a börtön, a plafon a cellám
a tekintetem keresi a nyugalmat
mely rám száll minen éjjel
hogyha forr a vérem, mint régen
és az emlékek csillogó tengerén evezek
de nem remélem, hogy megváltoztathatom a tényeket
hogy az összes álmomban előbújó rémem elfelejtsem örökre
nézd a fényeket, egy helyben állsz, mégis száguld a pillanat
sokminden itt marad
és amig lehet, ne erezd az érzést, na meg az alkalmat ragadd meg
mert csak egyetlen egyszer bármit teszel, végig kisér a végtelen időn keresztül
soha ne hagyd magadra amit létrehoztál tetteid gyermekeként, szívem megenyhül
megbocsátok mindenért, az összes terhem mély szakadékba hajítom
és a titkaim, melyekről nem beszéltem senkivel
pedig ennyivel igazán tartoznék mindazoknak, akik bennem bíznak
de tudom most még itt vagy, aztán elragad a sűrű zűrzavar
persze sokan nem osztják a nézetem, ezt néha élvezem
hiszen hamar rájönnek, egytől egyik, hogy a másik ugyanolyan, mint az egyik
és a legfontosabb szabály, hogy véletlenszerű a lét
ami nekem szép, az neked maga a mocsok
ezért nem hozok magammal semmit, csak a magod belső feleéből
amit elvetek a betonházak árnyékában
kikelni nincs esélye, de a sors szeszélye
hogy talán mégis életre kelt valahol, valamikor
ne várj semmit egy próféta szavaitól
csak magadtól, csak te és csak én
akár egy soha fel nem fedezett sziget
(jo) az Isten hozott, ördög vihet!
Ref.: Számtalan pillanat, valami itt maradt
Végtelen mezőkből, csupán egy kis darab
Amire emlékszel, ami majd átölel
De ezek csak szavak, bár több már nem kell
Isten hozott, az ördög elvisz
mindegy ki mit hisz, misztikus biznisz
hát ha lesz pici Jazz, elkapom a mic-ot
nyomd a magyar style-ot, én rappelek te állj ott
mert itt van FankaFeri, jól bevált party vaker,
ha kell, ha nem, utána meg csajszi taper,
a longájlendem kérem, remélem éppen
ma lesz az a nap a, amikor két nem sem elég az igenre
hivatkozz a tikettre, és gyere a V.I.P roomba
whisky-kóla a rumba, az asztalon izzadt rumba
meg éjfélkor tomola, pezsgő fröccsen a combodra
egyszerű varázslat, engedj utat a parázsnak
puszit dobok a hazámnak, mert magyarország a szívemben él
sajnos a nyár után tél.
jön a kocka mindig fordul, álmodban a fehér bortól
ugrok a tömegbe, mordul fel a rengeteg arc
kostól most bele az intróba, részegen mindig kidobva,
te meg a haverod pedig, rágyúrtatok izomra
az éjszakára, hisz ezt mindenki fújja a városban
hogy száz kurva se elég, ha party fő a láposba'
nevem ne foglald imába, mert templom helyett
riválda ahova én járok néha
aztán meg pitába kérek biz' egy fincsi gyros-t
remélem azt, hogy itt most
mindenki táncolni fog, az asztali bor meg elfogy. (na)
Isten hozott, ördög vihet ... F.A.N.K.A
REF 2X
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
