|
|
|
| Előadó: | Ganxsta Zolee és a Kartel |
|---|---|
| Album: | Szabad a gazda |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Zana Zoltán (Ganxsta Zolee) Zana Zoltán Marosi Tamás Z |
|
Marosi Z.Tamás (Pierrot) |
|
| Kiadó: | Sony Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem tudom hogy vágod-e, de 66-ban születtem Pesten
3.30 volt a testem, amikor kiestem, és csak lestem
Hogy milyen nagy a világ
Fölém hajoltak a fehér ruhás bulák
Aztán az általános iskolában még nem is volt semmi gond
A szülők fainak voltak, mindenem megvolt
Tanulni ugyan már akkor sem nagyon szerettem
Azon tűnődtem hogy mi a faszt érdekel ez engem?
Sokkal jobban rajta voltam azon hogy focizzak
És a zene is jobban érdekelt mint a faszkalap tantárgyak
És eljött lassan az idő hogy egy picit romlani kezdtem
Csak az az idő nem jött el hogy jobban igyekeztem
Átevickéltem valahogy, aztán felvettek a Kiliánba
Aminek akkoriban fostalicska huligánképző híre járta
És ott tettem szert apukám néhány olyan barátra,
Aki nem akárki: A Raga, Balog Z., vagy az idősebb Bándy
Hazajött a Hadzsi az NSZK-ból, és vele jött a punkság
Nyomultam mint egy kis fasz, gondoltam ez a rajság
A Ragával meg a Blázzal megcsináltuk a saját zenekart
A Zsolti és a Fosfejűek volt akit senki nem akart
Egy buli után a Bláz a Kajagoogoos fejével kilépett
És rövid baszakodás után a Bebesi lett az ének
A második bulinkon meg összeszartuk magunkat
Mert a suli aulájába lejöttek az igaziak
A Bucskó gitározott és olyan merev volt mint anyám
Egy igaz hangot nem talált meg a hangszer nyakán
Kurva jól ment a tanulás, hazavittem a bizonyítványomat
A fater meg szétrúgta a valagamat
Folyton a Ragáék osztályával lógtam
Az idióta zenéimmel mindegyiket oltogattam
Az az igazság, hogy még ott vagyok velük lélekben
Tudod én nem sokat változom az életben
A suli után nem nagyon tudtam hogy mi a faszt akarok
Leginkább csak otthon ülök és segget vakarok
De aztán a faterék benyomtak a Technoimpex vállalathoz
Énnekem meg fogalmam sem volt hogy ez mi a szart hoz
Ahelyett hogy iratokat tologattam volna, egész nap
A melósokkal lógtam, és meccsekre fogadtam
Vagy kilógtunk a Karsai Janival sörözni az izébe
Ott ráéreztem haver a piázás ízére
A Hertzka Andrissal meg nyomtuk a balatoni túrákat
És rendszeresen szanaszét basztuk a búránkat
Siótour, focista haj, makkos csuka, virágos ing,
Könnyűek voltunk apukám mint a lepkefing
Közben a Technóból meg gyönyörűen kibasztak
Rájöttek hogy ott nincs helye egy ilyen link fasznak
A külker válogatottal Csopak, NDK, amit akarsz
Arról szólt a túra hogy mindenki beakaszt
Addigra már az Aramissal sikerült egy bandába kerülni
Összeállt az Őrjítő Gyógyhullám és mentem dobolni
Nem sokkal ezután bekerültem egy csapatba amit úgy
Hívtak hogy Block, mondjuk azt hogy dark rock
A Ricsiékkel a Fekete Lyukban nyomtuk hogy
Amerika-London-Párizs, láttam hogy a Henrik száll is
Közben a Hajós Gyusziékkal lógtam az éjszakába�
Be volt rajzolva a helyünk a pultnál, a piázásba�
A Bene Ati szólt hogy egy metál bandában kéne egy dobos
És beajánlott a Dance-nek, mondta hogy nem vagyok fos
A Balog Tonyóékkal elindult az iszonyatos piázás
Első lemez, első turné, pffffff, elázás
Akkor keresett meg a Matyi meg a Szasza hogy
Sex Action, indulás, gondoltam nincs megállás
A helyzet az hogy még ott vagyok velük lélekben
Tudod én nem sokat változom az életben
Az Actionnel már végre valami értelmeset csináltam
Én és a fiúk bazmeg hat lemezt kivágtam
A Miksával a svájci turné nem volt pitiáner apám
Éjjel nappal lógtunk egymás nyakán
Lent héderelt a Ladában én meg fent az ágyban egy-két órát
Aztán már mentünk is tovább
Csináltunk egy évet, olyan volt mint egy ámokfutás
Hétfőtől-hétfőig a folytonos bebaszás
95-ben kitaláltam a Kartelt a Pircsivel,
A Gabival, a Lackóval, meg a Pistivel
Voltak velünk mások is, jöttek-mentek az arcok
Úgy tűnt baszdki hogy soha nem érnek véget a harcok
De kialakult az a négyes, amiben jól érzem magam
3 olyan palival, akiktől nem fárad le az agyam
De még mindig ugyanaz a gyerek vagyok lélekben
Tudod én nem sokat változom az életben
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
