|
|
|
|
|
| Előadó: | Flourid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Fluor Filigran |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Flu1: Üres terek zúgnak, árva könnycseppként visznek a széllel el
Lehulló levél hangja súgja, vissza már nem érkezel
Flu2: Na, az téged miért érdekel, te harcolj csak az éneddel
Én lelépek, mer' unom már, hogy folyton engem kérdezel
Flu1: Mér' kit kérdezzek, mondd, ha saját gondolatom emel szót
Ellenem minden reggel, emlékszel, régen még nem ez volt
Na, döntsd el, mit akarok, végezz velem minél hamarabb
Tudom, hogy ez a célod, távozz tőlem, óó, te szardarab!
Flu2: Én lennék a szardarab? Hisz nyitott ajtón jöttem
Félelmed várótermeit észrevétlenül töltöttem meg azzal
Miről csak lelked mélyén tudtál
De felszínre nem hoztad, öcsém, csúnyán elárultál
Szemem takartad, hogy ne lássad, hogy lényem régen elástad
De tudatunk, agyunk egy, így rég tudtam már, hogy elálltad
Előlem az utat, hogy éld a kamuval teli világodat
Ostoba vagy, buta segg, hát élvezd csak a szép álmokat!
Ref: Én vagyok az, ki voltál, és ki mindig is leszel
Mióta megszülettél, védtelek, hát miért árultál el?
Miért árultál el? "...Félek magamtól, tudom, hogy mi lehetne belőlem..."
Én vagyok az, ki voltál, és ki mindig is leszel
Mióta megszülettél, védtelek, hát miért árultál el?
"...Feltettem mindenem egy lapra, hát elvesztettem..."
Flu1: Akárhonnan nézem, ez így minden volt, csak szép nem
Mikor legszebb perceimet éltem, mindig jöttél értem
Végig ott álltál mögöttem, néha bele is törődtem
De társaságod nyomasztó, az emberek körülöttem
Kérdezgették, hogy mi a baj, mert teljesen rámszálltál
Nem tagadhatod le, rajtam uralkodni próbáltál
Flu2: Én nem próbáltam, megcsináltam, te fogtad meg kezemet
Te helyeztél a trónra, végül nyitottad ki szememet
Most mit bólogatsz, nem hiszed, persze, te ezt nem érthetted
Csak remélted, hogy jobb lesz, de nem élhetted, mert megvédted
Magad, azért figyeltem rád bazmeg, hogy ne kövess el nagy hibákat
De miért belémrúgsz folyton, amikor rád valaki támad
Hazugságot bárki találhat, és bárki kitalálhat
A szerepedet túljátszottad, keress fel, ha beláttad
Ennyi, vége, most már késő, nem érted
Hogy ártatlan vagy, tiszta lelkű, ezt te is elhitted
Refr.
Flu1: Rettegés, sötétség, zeng egy hideg utca halk moraja
Léptek súlyát visszhangozza, ugyanazt a hangot adja
Évek óta, letépett plakát mellett egy ázott matrica szólna
Felsikoltana, ha tudna, pont mint én
De egy hang nem jön ki torkomon, a félelem lebénít, bánatot közvetít arcomon
Egy más cél, a másik fél, uralmam gyengül
Mélyre merülök, eltűnök, tűnödök, mit hagyjak itt emlékül
Ha beteljesülne, várva várt happy end, film vége
A stáblista lemarad, nincs több harcos, hogy túlélje
Számíthatsz a szereplésre, végzetes tánc, penge éle
Csábítóan édes, mint Te, mégis édenkert gyümölcse
Hull a földre, fald fel, lépj le, arcom töröld el örökre
Úgyis látni fogsz, mikor ránézel a törött tükörre
Csukott szemmel néz belülre, arcom töröld el örökre
Úgyis látni fogsz, mikor ránézel a törött tükörre
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
