|
|
|
| Előadó: | Castaway |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tudod, Ő nem akarta, de meg kellett, hogy tegyem
Ezt a súlyos terhet már nem bírta a szívem
Azt is tudom, hogy most senki sem boldog
De szerintem ezután elmúlnak a gondok
Tudod, az úgy volt, Édes, hogy szétzúztam magam
Te nem voltál velem, és kattogott az agyam
Mindenféle gyerekes hülyeségen
Komolynak gondoltam és ez is lett a vesztem
Én belementem volna ebbe a kis buliba
De tudtam, ha elmondom, elküldesz a francba
Eszembe jutottak a gyönyörű szemeid
A kezed, a lábad, a kifordult beleid ( :-) )
Szóval a szemébe néztem és megbabonázott
Majd' meghaltam, mikor kezeimmel játszott
De valami bekattant és onnantól fogva
Nem kellett a nő, se a bor, se a vodka
Mert csak Téged láttalak, bármerre néztem
Hogy miért volt az előbbi, magam sem értem
De ahova kerültem az a Pokol egyik bugyra
Ezt sem kellett volna és ezt Ő is jól tudta
Asszem' megőrültem, én vagyok a barom
Mert kockáztatom a nyugodt holnapom
Játszom az Ördöggel, Ő is játszik velem
Lehet, hogy holnapra szétcsapják a fejem
Asszem' megőrültem, mi történik velem
Le kéne, hogy vágjátok tőből a kezem
Holnapra már biztos, hogy Ti lesztek köbben
El kellene tűnnöm, mint szamár a ködben
...talán most vége...
...elmondtam végre...
hazugság nélkül nézek szemedbe és
gond nélkül felnézek az égre
...talán megnyugszom...
...és az árral tovább úszom...
mondd, hogy a szíved csak az enyém és
marad mindig a túszom
...elmondtam végre...
...túl vagyok rajta...
tudod, hogy én sem vagyok és tudom
hogy Te sem...vagy az a fajta...
...veled vagy nélküled...
...ez csak rajtad múlik...
...de, ha el is temettek...
...tudd, hogy...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
