|
|
|
| Előadó: | Volt egyszer egy csapat (musical) |
|---|---|
| Album: | Volt egyszer egy csapat |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mary:
Nem kellesz, nem kellesz
Mért mondjam mit érzek
Csak állsz,és bámulsz
S ha szólsz, mellébeszélsz.
John:
Hagyj békén, hagyj békén
Azt kérem, hagyjál békén
Ne várd, hogy én mondjam
Ne várd, ne is reméld
A lányok mindig annyi mindent kívánnak
Mary:
Van nekik mit veszteni,hát vigyáznak
John:
Azt hiszed a taktikádat nem veszem
Mary:
Túl sokat képzelsz magadról, azt hiszem
John:
Járt felém már nálad szebb és kedvesebb lány
Mary:
Csak azt ne hidd, hogy jó pasikból van hiány!
Együtt:
Na jól van hát, úgyse tetszel!
Mary:
Nem kellesz, nem kellesz
Én nem sírok érted
Ne várd, hogy könnyezzem
Felejtsd el, ne is reméld!
John:
Nem kellesz, nem kellesz
Túl könnyen kimondod
Hát jó, majd lesz más nő
Ne is várd, hogy kérjem én!
Mary:
Hát mit vétettem, óh édes istenem
Hogy pont ilyen szerencsétlen jutott nekem
Csak bámulsz rám, de nincs hozzám egy jó szavad
John:
Ha lenne is,a helyzet az,hogy nem szabad
Mary:
Úgy tűnik, itt nem divat a bátorság
John:
Hát félek is, mert azt hiszed, hogy hajtok rád!
Együtt:
Na jól van hát, úgyse tetszel!
John:
Miért várod,Mért várod
Hogy én mondjam, mit érzek
Mary:
Hogy mért,mert úgy hiszem
A férfiú köztünk te vagy
Mondd ki hát,
John:
Te mond ki hát
Mary:
Na jó, hát üsse bánat
Talán, mint jó barát
Nem bánom már
ismerjük el
John:
Miért is ne, vállaljuk fel
Mary:
Úgy kellesz,
John:
Úgy kellesz!
Együtt:
Igen, ezt én is érzem
Ez jó, oly nagyon jó
És szeretném, ha szeretnél...
Mary:
Mostmár érzem mit érzel!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
