|
|
|
Miss Bell:
Átok él bennünk
és mennyei tűz,
a művész az egyszerre
szajha és szűz!
Tankönyvhöz, padhoz –
egy ilyet mi fűz?
A művész – egy Isten!
Miss Sherman:
Egy művész, az művelt
és értelmes lény!
Sokkal több puszta
ösztönöknél!
A világot, s önmagát
ismerve él…
A művész is – ember!
Együtt:
Színész vagy táncos,
vagy muzsikus légy,
a fontos, hogy kapj egy esélyt…
Miss Bell:
Hogy szállj,
hogy az egekig érj!
Miss Sherman:
Hogy a tudásnak élj!
Együtt:
Mindig lássad a célt!
Miss Sherman:
Részei lesznek a világnak ők:
Ahogy mi mindnyájan:
férfiak, nők!
Alázat kell, nem hiúság, gőg!
Lehetsz művész,
lehetsz bármi!
Te is tudod, hogy a gyerekeink
kilencven százaléka
nem tud majd megélni a
művészetből! Az életre kell
felkészítenünk őket!
Mit fog csinálni Tyrone,
ha nem lesz belőle táncos?
Elmegy takarítani?
Miss Bell:
Tyrone táncos lesz!
Száz közül – egy ha van,
sok év során…
egy – akiben több van,
akiből sztár lehet talán!
Egyformák mind – egyformán szürkék!
Stílus vagy báj…
Ugyan már!
Rájuk, hogy lennénk
büszkék?!
De Tyrone – az művész!
Ha ott állsz a rúdnál,
vézna kölyöklányként,
mi mást is álmodnál,
hogy egy nap hercegnő légy!
Tütü és balettcipő…
S hány hosszú év..
Míg rájössz, hogy mért lett
a főszerep mindig másé!
De ő egy igazi táncos –
az aki kell!
Hagyjuk, hogy járja az útját –
ne térítsd el!
Ez a fiú lesz valaki!
Miss Sherman:
Lehet, de nem így és főleg nem itt!
Ez egy iskola,
kötelező normákkal!
Tudom, mióta az a film
megjelent, a gyerekek
többsége azért jön ide,
hogy sztár legyen!
Megtanítjátok őket
előadni – és kit érdekel,
hogy tudnak–e írni, olvasni?!
Elég ha a nevüket oda
tudják kaparni a szerződésre ?
Felelőtlenek vagytok!
Miss Bell:
És Te minek képzeled magad?
Te vagy az “igaz hit
védelmezője”?
Miss Sherman:
Az “ igaz hit” számomra
egyetlen szó: “tanulj!”
Gyerekként elég volt
ez az egy szó: tanulj!
Hol a nyomor már
nem ismert törvényt,
a könyveim hozták elém –
álmaim földjét!
Tanulj! Tanulj!
Mert minden könyv,
ablak a világra –
és így vagy több!
Mert az amit tudsz –
hozzád nőtt!
Soha el nem veszted,
amíg létezel,
míg csak lélegzel – tiéd!
Ott ültem kislányként
a padsor végén…
Szánalmas köpenyemben,
orromon ócska kis szemüveg …
És nem vártam mást –
csak a csengő szóljon már,
és a szégyen véget ér!
Még most is hallom
anyám szavát- a küldetést:
soha ne adjad fel,
tanulnod kell míg élsz!
Egy új világ lesz –
minden könyv!
Miss Bell:
A tehetség más,
ahhoz nem kell könyv!
A művész egy isten!
Miss Sherman:
Ő is csak ember!
Együtt:
Nem lehet több ennél!
Senki sem több – ennél!
Végéhez közeledik Lombos Márton műsora a Beat rádión, az utolsó két rész a hallgatókon is múlik!
