|
|
|
| Előadó: | LGT |
|---|---|
| Album: | Aranyalbum |
| Megjelenés: | 1978 |
| Hossz: | 4:36 |
| Szövegírók: |
Adamis Anna |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Amíg te játszottál a téren,
Én billentyűket gyúrtam egy zongorán.
Táncoltam a kötélen és majdnem leestem,
S a nézőtéren rajtad nevettem.
2. Még tizenöt sem voltam,
S megőrültem már a dobokért.
Átestél egy kanyarón és egy diplomán,
Illemórán és tánciskolán.
3. És egyszer felgördült a függöny,
És szemben ült a tisztelt publikum,
Eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk,
Kivéve, mit akkor se tudtunk.
R1. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
Minden hangot ismernek a zongorán,
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
Mégsem vagyunk elcserélt fejek.
4. Prágában a csilláron is lógtak,
Autogramhoz egy rúzs volt a toll.
Kétszázezer ember, vagy egy meghitt klub,
Mindegy, hogyha szól a rock and roll.
5. Varsóban elveszett a Somló (ó a Somló),
És zárva volt az információ.
Locomotív-tortát küldött egy híres szakács,
S Chicagóban szólt a rádió.
6. Londonban szótárt reggeliztünk,
De jobban esett volna egy fasírt,
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával,
Józsi tegezett egy bölcs fakírt.
7. Roppantul gyűlölök repülni.
Én kimondottan tudom élvezni,
Szebbnél-rosszabb szállodákban töltöm életem,
Telefonkönyv lett már a fejem.
R1.
8. Ültünk a járdán benzingőzben,
Friscóról meg született egy dal,
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány
És nem jött el az álomarcú lány.
9. Én csak a kék asszonyt szerettem,
És kotta nélkül játszom az életem.
A tengelykezű félember még mindig látogat,
De kértem már, hogy ringasd el magad.
R2. A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
Minden hangot ismernek a zongorán,
És ha néha-néha ezt nem is hallod meg,
Mégsem vagyunk elveszett fejek.
10. Anna doktor ujja morze,
Írógépén nem volt zsé betű.
Az erősítő megremeg, ha Artúr közeleg,
A barázdáról leugrik a tű.
11. Hordjuk a bal cipőt s a jobbat,
Kezünk írja és játssza a dalt,
Én mondom a dallamát és te a szövegét,
Tolni kell a banda szekerét.
R2.
R2.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
