|
|
|
| Előadó: | Fame (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Levy Jacques Margoshes Steven |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Joe:
Van az a csaj a táncnál. Ha
csak látom mindig ugyanaz
jut az eszembe…
Képzeld csak el: laza szender, kora reggel,
s “ő” már áll!
Úgy mered fel – nem is érted -
mint egy délceg buzogány!
Hát elslisszolsz,
egy peep-showhoz,
hol a lyukba úgy dugod
a pénzt,
ne is sejthessék,
hogy ott lenn rég
tűzben égsz!
És este a klub,
szádban füstöl egy rúd
marihuana…
És a bandában egy csaj,
úgy rázza a bult,
mint Madonna!
Tennéd oda!
S ha éjféltájt,
még a Playboy-t lapoznád,
kezed hol jár?
Miközben azt álmodod:
vadul smárolod Miss Január popóját!
Hát ezt érzem én,
hogyha látom őt,
jön a görcs,
visz a gőz,
úgy csípem a nőt!
Kreol barna a bőr,
mitől a szőr is áll,
tömör gyönyör,
gyötör – nincs kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom – végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mint a rock and roll!
Mr. Myers:
Rendben Vegas.
A viccnek vége!
Joe:
Várjon Tanár Úr! Van egy másik!
Egy valóban fájdalmas élmény!
Higgyen nekem! Borzalmas lesz.
Nem is bírom elkezdeni.
A szörnyű nap,
mikor szememből először
hullt könny, felnőttként!
Mert láttam
a halál mit jelent,
elvesztvén
kedvenc nénikénk!
Ott sírt-rítt
a gyászoló család,
hogy néném túl korán
jut a sírba…
S lám az ajtón belép,
kit nem láttam rég:
egy szép kuzin – Conchita!
Könnyes szemén,
tüzes spanyol lány –
ősi fény ragyog!
Épp csak ránézek én,
s száraz taplóként
lángra is kapok!
Járja végig a sort,
amíg részvétet mond,
s hozzám ér…
Lágyan megcsókol ő,
én lenézek rá,
és két szemem csodákat lát!
A két puha váll,
az a cakkos kis száj,
két nagy mell – ahogy kell –
és nem bírom már!
Kreol barna bőr,
még a szőr is áll!
Hív a gyönyör,
nincs már több kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom, végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mit a rock and roll!
Nem bírom! Őt hívom!
Ő kell – s rock and roll!
Ő kell – s rock and roll!
Úgy mint a rock and roll!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
