|
|
|
| Előadó: | Fame (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor Levy Jacques Margoshes Steven |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Joe:
Van az a csaj a táncnál. Ha
csak látom mindig ugyanaz
jut az eszembe…
Képzeld csak el: laza szender, kora reggel,
s “ő” már áll!
Úgy mered fel – nem is érted -
mint egy délceg buzogány!
Hát elslisszolsz,
egy peep-showhoz,
hol a lyukba úgy dugod
a pénzt,
ne is sejthessék,
hogy ott lenn rég
tűzben égsz!
És este a klub,
szádban füstöl egy rúd
marihuana…
És a bandában egy csaj,
úgy rázza a bult,
mint Madonna!
Tennéd oda!
S ha éjféltájt,
még a Playboy-t lapoznád,
kezed hol jár?
Miközben azt álmodod:
vadul smárolod Miss Január popóját!
Hát ezt érzem én,
hogyha látom őt,
jön a görcs,
visz a gőz,
úgy csípem a nőt!
Kreol barna a bőr,
mitől a szőr is áll,
tömör gyönyör,
gyötör – nincs kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom – végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mint a rock and roll!
Mr. Myers:
Rendben Vegas.
A viccnek vége!
Joe:
Várjon Tanár Úr! Van egy másik!
Egy valóban fájdalmas élmény!
Higgyen nekem! Borzalmas lesz.
Nem is bírom elkezdeni.
A szörnyű nap,
mikor szememből először
hullt könny, felnőttként!
Mert láttam
a halál mit jelent,
elvesztvén
kedvenc nénikénk!
Ott sírt-rítt
a gyászoló család,
hogy néném túl korán
jut a sírba…
S lám az ajtón belép,
kit nem láttam rég:
egy szép kuzin – Conchita!
Könnyes szemén,
tüzes spanyol lány –
ősi fény ragyog!
Épp csak ránézek én,
s száraz taplóként
lángra is kapok!
Járja végig a sort,
amíg részvétet mond,
s hozzám ér…
Lágyan megcsókol ő,
én lenézek rá,
és két szemem csodákat lát!
A két puha váll,
az a cakkos kis száj,
két nagy mell – ahogy kell –
és nem bírom már!
Kreol barna bőr,
még a szőr is áll!
Hív a gyönyör,
nincs már több kontroll!
Még a fülem is feláll,
nem bírom, végem!
Elszédít, megőrjít,
úgy mit a rock and roll!
Nem bírom! Őt hívom!
Ő kell – s rock and roll!
Ő kell – s rock and roll!
Úgy mint a rock and roll!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
