|
|
|
Júdás:
A kép már kitisztult,
És jól láthatod
Hova visz,
Merre tart ez az út.
Dobd el mítoszát!
Úgy nézd embered,
S látod majd,
Honnan jött,
Mivé lett!
Jézus!
Te hittél Istennek
De azt is elhitted,
Mit rólad hirdetnek,
Mert elszédít a szó!
A jót, amit tettél,
Majd elfújja a szél,
A legendád már fontosabb,
Mint egykor volt a cél!
Hallod Jézus, nekem nem tetszik ez!
Arra kérlek csupán,
Hallgass ma meg!
Emlékezz rá,
Hogy mindig én voltam a jobb kezed!
Egy nap gyűlöl majd, meglásd,
Mind, ki most Messiásnak lát!
Hitvány alak lesz, ki most még szent!
Utunk kezdetét én nem feledtem,
Hogy hittünk akkor egy jobb életben!
Ember voltál, de Isten lettél köztünk végül már.
Ó, s ne hidd, hogy bennem már nem él,
Mindaz, mit tőled kaptam én
Mégis úgy tűnik, hogy messze jársz!
Názáret, e nagy fiad,
Múltjával most birkózhat.
József mellett hol kavart ekkora szart?
Asztalt, ládát, székeket
Készített a jó gyermek,
Nem csinált ő senkinek gondot és bajt!
Hallod Jézus,
Vajon emlékszel még,
Honnan jöttél, és ki állt mögéd?
Nézd az elnyomást,
Érezd a terhet,
Mitől görnyed itt a nép!
Engem rémít a tömeg
Félek, hogy túl messzire megy
És akkor tudhatod, hogy ránk mi vár
Tudod jól
Halál!!! Halál!!!
Hallod Jézus,
Érzem közel a baj,
Lásd az ember csupán élni akar.
Vannak híveid, de mind vakok,
Ne várj itt tőlük semmi jót.
Minden gondjuk már az ég!
Itt csak testben vannak rég!
Lásd az egész végül mivé vált?!
Miért lett rossz, mondd hát!
Ó! Ó! Ó! Ó! Ó!
Jézus mondd el!
Figyelj rám!
Azt kérem, hallgass végig!
Egyszer hallgass meg!
Válaszolj nekem!
Kérlek!
Siessek is Jézus?
Válaszolj nekem, kérlek!
