|
|
|
Úgy nézel, mint aki rám vár, nem szólsz semmit, csak bámulsz némán, én táncolnék veled szívesen egyet, persze csak akkor, ha volna kedved, válassz magadnak egy gyönyörű csillagot, ennél többet én úgysem adhatok, visszajöttem megint hozzád, nem mondasz semmit, csak nézel én rám (mondd) mit tegyek, hogy jobb kedved legyen végre, kívánj hármat, ha az kevés, akkor négyet, nem jövök be nálad, semmi kétség úgyis olyan vagy, mint egy látványszépség, most látom csak, nyakadban ott lóg egy tábla, ma este ez bolt, be van zárva
A Kontraszt zenekar levette a polcról régi versesköteteit és modern zenei köntösbe öltöztette kedvenc verseit, így megszületett első versmegzenésítés lemezük: a Lennék valakié, melyen úgy hallhatunk hármat a magyar irodalom legszebb versei közül, ahogy ezelőtt még sohasem.
A többnyire újhullámos alterpop zenét játszó Kontraszt zenekar hangzásvilága mindig is változatos volt, saját bevallásuk szerint azért, mert nem szeretnék a dalokat korlátok közé szorítani, nem keretezik be magukat egyetlen stílus határaival. Ez jellemző az új EP-re is: a három versmegzenésítésből álló lemezen helyet kapott a folk-popos Dal a rózsákról (Juhász Gyula), az elektronikus hangszerelésű Egyedül (József Attila), és a letisztult, mégis erőteljes, zongora alapú Szeretném, hogyha szeretnének (Ady Endre) is.
A lemezt stílusosan A magyar költészet napja előtt jelentették meg, és arról is meséltek, hogy miért döntöttek versmegzenésítések mellett.
„Sokszor látjuk közösségi média oldalakon, hogy rengetegen osztanak meg számukra fontos dalszövegeket. Ennek mindig örülünk, mert a legjobb dolog, ami történhet egy dalszöveggel az, ha valaki magáénak érzi, de eszünkbe jutott az is, hogy verseket miért nem szokás megosztani?
Egészen csodálatos az, amikor százéves verseket olvasok, és a saját gondolataimat találom meg bennük. A verseskötetek a polcon olyanok, mint az időkapszulák.
A régi költőink ugyanazt érezték mint mi, ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint mi, de a mód, ahogy kimondták és leírták ezeket az érzéseket, átgondolt, kifinomult és gyönyörű. Ez igazi művészet – de akkor miért nem ez folyik a csapból is? Szerettünk volna hozzájárulni, hogy a versek szikráját lánggá élesszük, ezért modern zenei környezetbe helyeztük őket, és megpróbáltuk felerősíteni a mondanivalójukat anélkül, hogy egyetlen szót is megváltoztattunk volna bennük.”
– magyarázta a Kontraszt énekesnője, Mirtse Korinna. Szerzőtársával, Csizmazia Zsolt gitárossal 2019 óra alkotnak közösen, színpadra pedig Balázs Misivel (billentyű), Molnár Péterrel (basszusgitár) és Holdosi Attilával (dob) közösen viszik a Kontraszt-dalokat.
„A lemez alapötlete Csizitől ered, a megzenésítések koncepciója pedig bennem született meg, de a dalokhoz a zenekar minden tagja hozzáadott valamit, és szerintem ez így lett kerek. A felvételi és produceri munkálatokat Balázs Misi látta el csakúgy, mint az előző, Múltidő albumunknál.” - mesélt a lemez keletkezési körülményeiről Korinna. A három dalból egyhez videoklip is készült Bikali Sándor operatőri munkálatai közreműködésével. A látványt egészen különlegessé teszi a Molnár Viktória (Szoknyavarázs) szoknyatervező által készített ruhaköltemény, ami a dal egy pontján kiemelt szerepet kap.
„A Dal a rózsákról című versben annyira hangsúlyos szimbólum a rózsa, hogy nem szerettük volna kihagyni a klipből, de a rózsa mindig veszélyes terep: nem akartuk túlromantizálni a koncepciót. Innen jött az ötlet, hogy Juhász Gyula piros és fehér rózsáit egy nagy piros szoknya szimbolizálja, ami a vers fordulópontján átváltozik fehérré. Viki gyönyörű szoknyái megemelték a klip látványvilágát, öröm volt közösen dolgozni vele, szeretjük, amikor a különböző művészeti ágazatok összekapcsolódnak.”
Az irodalom, a zene és a divat mellé még a festészet is betársult: a kislemez borítóját Molnár Éva (AKVA Wallpapers) festette meg, így a Lennék valakié igazi összművészeti projekt lett.
A kislemez dalai élőben is megszólalnak majd a Kontraszt egyetlen tavaszi koncertjén, melyet április 6-án tartanak az A38 hajón, a Magidom zenekarral karöltve.
A lemez és a videoklip az NKA támogatásával készült.
Fotók: Bikali Sándor
