|
|
|
már terítékre vár a reggeli hús
az alkonyt átszeli az otthoni hűs
oson mint egy csalfa férj
eljövendő barna éj
lombhullás eme méla hervadás ára
a majom is csak ember s felmászik a fára
ahogyan a hal (ha él)
úszik szépen barna éj
ugyan még kószálunk a rozoga földön
de én tán utolsó lakomám költöm
csörgedezz csak balga vér
betakar majd barna éj
varjak áriáznak hörög a pacsirta
felaprít az élet ez óriás fasírtba
s miképpen a baltaél
fejbekólint barna éj
talpam alatt búgó bolygó
körülöttem barna Bükk
nap sem süt (levegőnk fojtó)
vidám szívünk szarba csügg
BúcsúzunkA legenda 78 éves volt. Őszinte részvétünk.
