|
|
|
Láttam Őt, hol a semmi nőtt, sivár-fagyos vérmezőn
Várt reám egy éjszakán, az álom ajtaján
Büszke volt, mint a karcsú Hold, erőm elhagyott,
Fájdalom és könny csorgott végig arcomon
Nem tudom már, álom vagy valóság
Nem tudom már
Árnyak vesznek körül, félhomály
Figyelő szemek néznek le rám
Átkarolt, átváltozott, árnyként szörnyű titka volt
Átkozott teste megfagyott, lelke kárhozott
Nyers erő, mágia, elvarázsolt álmok erdeje
Vette körül, s nyelte el
Lázasan, szinte mámorban, ébren álmodtam
Az éjszaka halk szava, újra magához hív
Verejtékben égő testtel ébredtem
Mámorom véget ért egy újabb hajnalon
Nem tudom már, álom vagy valóság
Nem tudom már
Árnyak vesznek körül mindenütt
Figyelő szemek néznek le rá
Elveszek, segíts Istenem!
Árnyak vesznek körül, félhomály
Figyelő szemek néznek le rám
Rám borul a sötét, nincs tovább
Újból eljön egy látomás
