|
|
|
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
csak a mi szerelmünk él tovább.
Ezt éreztük tegnap mind a ketten,
csók közben is ezt súgta a szád.
S ahogy akkor két szemedbe néztem,
megláttam a legszebb csillagot.
S amiről még álmodni sem mertem,
egyedül csak nekem ragyogott.
Refrén:
Furcsa hozzám ez az élet,
Nem tudjuk miért ilyen velünk.
Elfutnak a legszebb ifjú évek,
Még egyszer boldogok leszünk.
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
véget ér a legszebb álmodás.
Szívünk mélyén félünk mind a ketten,
emlék lesz a csókunk, semmi más.
Nyílnak- e még virágok a kertben?
Lesz- e még a földön szerelem?
Mert meghalnak a csillagok is egyszer,
Csak az nem, ami ott ég szemeden.
Refrén:
Annyi rossz van a világon,
De ha Nap süt, nevetünk.
S mert a szívünk nincsen fából,
Bárhogy is van, azért szeretünk.
Verse:
Meghalnak a csillagok is egyszer,
csak a mi szerelmünk él tovább.
Ezt éreztük tegnap mind a ketten,
csók közben is ezt súgta a szád.
Meghalnak a csillagok is egyszer,
véget ér a legszebb álmodás.
Szívünk mélyén félünk mind a ketten,
emlék lesz a csókunk semmi más.
