|
|
|
| Előadó: | Pilu |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Németh István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Félreérés ne essék, nem otthonom a Havanna,
Ha utam arrafelé véletlenül, ha van ma,
Szó nélkül elmennem mellette nem lehet,
Mert amit ott látsz, azt nem bírja képzelet.
A tényekkel itt kénytelen, mindenki szembesül,
Hogy a buszon hazafelé, akivel szemben ül,
Nem szerencse fia, hisz az errefelé ritka,
Panelba születni, nem a hosszú élet titka.
Gettóról szólni, soha nem volt kenyerem,
De a Csontváry utcában én is széttárom a tenyerem,
Ahogy születsz, úgy halsz, részeként egy kasztnak,
Akik ezt tagadják, azok bizony basznak.
Az apró-cseprő tényekre, mik az igazsághoz visznek el,
Hogy a hárommillió nyomorgóra jut, csak a az felső néhány tízezer.
ref.:
Ez is Havanna, de mégsem Kuba,
Rettegi nevét Pest és Buda,
Ezt hagyta ránk örökül a kommunista rezsim,
Tengődnek az emberek a koszton meg a rezsin.
Szegény embert legjobb, ha egy helyre tereled,
Aztán hátradőlve dörzsölöd a tenyered,
Hogy egy helyen van már a szar meg a szemét,
És nem szúrja többé a hegylakók szemét.
Megadja a helynek a hangulatát,
Hogy a ház előtt, ott állnak sorban a Ladák,
Szocreál nyomorult hetvenes évek,
Poén ez a retró, ha nem kell benne élned.
Lakásnak hívják, de szerintem, csak kalitka,
Hogy embereknek tervezték-e, jó kérdés, de aligha,
Ha természetbe vágysz, benyomod a Spektrumot,
Bővítvén ezzel a territóriumod.
Az intim szférádnak itt sajnos annyi,
Hisz' a szomszéd segge túl közel,
Nem tesz jót a közérzetednek,
Az a három centinyi panel.
Linóleum padló, meg a vasbeton idill,
Remény hiány szülte, szürke nihil,
Kilátásaidat meghatározó della,
Erkély van és nincs Citadella.
ref.:
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
