|
|
|
| Előadó: | Für Tibor (Tibbah) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refrén:
Mondd mi lesz itt, ha az ütemet elvesztik?
Mondd mi lesz itt, ha a mikrofont széttépik?
Mondd mi lesz itt, ha a szöveget nem értik?
Mondd mi lesz, ha tudatlanok építik?
Mikor felfogtam a képeket, mikor tudtam miért cselekszek,
Egy kultusz terjedt el, hatása - Tibbahnation - lemeznek
A mérföldkövek maradtak, míg az ígéretek múlottak.
A nyugat. Mi lesz? A demók táplálékot nyújtottak,
Az újaknak, képzettséget, könnyebben kiderül,
Ha szívből adod önmagadat talán egyszer sikerül.
Addig bízz a jövőben, a termelés, nem csökken,
Részünkről megállás nincsen, tovább haladunk a ködben.
Én is megjöttem, magammal hoztam valamit,
A szatyrom megtelt mindenféle retekkel, el a kezekkel,
Majd én adok, ha akarok, addig csak ülj és várj, mint egy jó fiú,
Ha fáj nesze! Itt egy garas, kicsit bogaras, mikor a kakas dombon landolt
Kapirgált egy darabig, sivított, rikított, majd kifingott
Így jársz te is, ha nem figyelsz mond mit adsz tovább?
Egy levelet, egy képet, meg egy kopott üres szobát.
Mondanád, hogy nem, én meg hinnék neked,
Azután önerőből rombolnád a pilléreket
Ígéretet ne fogadj, följön a fejeden a rántotta,
Ha már a jó Isten unalmában rád tojta.
Talán egyszer minden másképpen történik,
Megtörve nézik, ahogy a seb bevérzik,
Érzik a fájdalmat keresik a hibákat,
Én kerülöm a vitákat, te mormolod az imákat.
Bizalmat hintesz, hűtlent megbüntetsz,
Szabályokat szüntetsz a melegbe fűtesz,
Ha eldobtál visszahívsz, majd megint elküldesz
Majd megint elküldesz yó..majd megint elküldesz.
Amikor elfelejteném az egészet, feldobnám az érmét,
Húznék egy új lapot előbb megjelölném a szélét.
És megnézném a végét, az útnak amin járok,
Megnézném jól mi az mit magam után hagyok.
Nincsen fény, csak sötétség, az árnyék előbb jár.
A gyűlölet jól esik, a szeretet már fáj,
Másképp kéne látni, másképp kéne tudni,
Lehet nem kéne átgondolni, csak menni, nem fékezni.
Újra feltöltöm magam, újra egy jól eső érzés
Gyógyulás vagy vérzés, a válaszom a kérdés
Megforgatott szavak, megbénított elmék
Az illúzió, a valóság, a jövőkép, az emlék.
Refrén
Csak rakják, eközben hátulról bontják,
Nem látják sötétben keresik a fáklyát
Kutatják az útját, a szájukat tártják,
De mégsem lelik sehol, a hip-hopnak útját
Azt fújják aki már letette sztájlát,
Nem bírják, hogy őt már többen imádják,
Még várják, fenntről a közös harmóniát,
Csak nem tesznek semmit, mert a munkát utálják
Rágják, másnak a diszkográfiáját,
Mert tudják, hogy nem érik el annak soha fokát,
Keresik az okát, hogy feltúrják a mókát
Az ország színvonalát, ők akik rontják,
Nem mondják, hogy irigységben keressük az okát
Okádják, magukból a kifogások sorát,
Keresik másokban maguk utódját
És beléjük fojtják a világ minden gondját.
Refrén
Pörköl a nap melege, vágyom a hidegre,
Lassan jár az óra, talán jobb lenne ha sietne,
Néma sikoltás még nincs vége a menetnek
Elveszett respektek egyszer talán meglesznek
Felszólalást kérek, meghúznám a ravaszt
Egy szép napon ezt is megértem, nem csak amazt
Hallgasd a Bravast.
Figyeld az új promót, Tibbah ismét megrázta magát
Hozza az új szólót
Ez egy határtalan történet, a kezdettől induló merénylet
Képeszt töretetlen képet a csendélet
Megvesznek, eladnak, szeretnek, utálnak,
Kérnek, akarnak, ugatnak, újjal mutogatnak
Mikor a nap fénye ápol, ha jön a hideg zápor
Mindenki bátor, el tántorít a itt szerelemtől mámor
Az angyalok sírnak, a papok írnak a kódex nyitva
Aki a történelmet írta az egyik mösziő Tibbah
Kinek zenéjén felnőttem, a generátort töltöttem,
Szavakkal flörtöltem, indulhat a szógruppen
Itt van Győr, nem gyér, már régóta mesél
A rap nekik sokat ér, mindenki ebből kér.
Az érték semmi, nem is lesz szerintem soha,
Mivel közröhej tárgyát képerő tényezőkből gyártó gyártják
Le a terméket, kifosztott elméknek virágzó tavasza,
Az MC-k témája, egyik legszívenszúróbb panasza
Cinkelt a kocka, vigyázz feléd gurul,
Tanulj újat, hogy ha meghalok, ne mondhassam, hogy szar
Talán egyszer, ne filozofálj, ilyenen csak nevetek,
Mert kicsiny országunkban szűkösek a keretek.
Felfogás, e téren komolyodás kéne
Ez többet érne, mint egy ritka állat prémje
Manőver a rímekkel, nem lesz ingyen,
Itt a Broavaz meg a Mekka héj
Győztes visz mindent!
Többes szám első személy, igen mi
Itt a célra vezető szenátus, szemed felénk árgus
Tekitnet, leintett futam, mégis gyorsulunk
Évről évre egyre nagyobb sansszal indulunk
Hont foglalunk kell a teljes lefedettség,
Alapvető képesség, a tehetség, birtokában
Állunk fel a távlatokért, semmi merevedésgátló,
Na hát jó, tanuld meg csákó
Refrén
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
