|
|
|
Felkel a nap, és felébred a remény hogy,
Szép lesz majd minden, akárcsak egy regény.
De mesék már nincsenek 20. század,
Az életed ez, hát fogd be a szádat!
Ez a sorsod, az életed rendje,
Az unott szürkeség, négyfalú csendje,
Lesüt ránk a nap, de nem ér el a fénye,
Szertefoszlik életünk egyetlen reménye.
Ha megdobnak kővel, dobd vissza 2x,
Az erőszak csak divat, nem pedig kényszer.
A munka az élet, az életed pokol,
Mindenki mást okol, jöhet az alkohol.
Mocskosak az utcák és olcsók a lányok,
De ez már nem kell és én sem erre vágyok
A sorsodat rettegve várod,
Hogy megszülettél már régóta bánod.
Sohasem késő, nemde .. nemde…
A kezedben a mikrofon az egyetlen fegyver
Mindenkinek lehet egy álma,
De csenget a postás, itt van a számla.
A csuklódon borotva éle,
A meséknek most és mindörökre vége…
Refrén:
Mesék már nincsenek,
Míg gyerek voltál elhitted,
De mára mindennek vége lett.
Tudom, de mégis elragad a képzelet,
Mikor még nevettünk annyit mi jól esett.
Elhittük, hogy játék az élet,
Nem láttuk a rosszat, csak a jót meg a szépet.
Mindent csak szívből, nem volt semmi érdek,
Csak múlnak az évek, és velük a mesék is végleg.
Egyszer majd sztár leszek, nagy kocsit vezetek,
Rengetek pénzem lesz mindent megvehetek,
Már alig várom, de véget ér az álom,
És álmokkal a fát, csak magam alatt vágom.
Fortélyos félelem, igazgat minket,
Legyél az aki majd töröld le a sminked.
Az egyszerű emberek mindig remélnek,
Kik nagylábon élnek, csak azok félnek.
Elszabadulnak az indulatok,
Ez a pokol, és érzem, hogy itt ragadok.
Fojtogat a füst, a halott város szaga,
Ez a te életed, ez a halál maga.
Várod ki megment, várod a mesehőst,
Nincs aki eljön, nézd a sok eszelőst,
Nincs aki megment, senki nem jön érted,
Egyedül maradtál, hát ezt is megérted.
Tükör ó tükör mond meg nekem,
Mond meg vajon mennyit ér az én életem.
Fényévekre tőlünk a jólét,
Ez van MO jó éjt.
Refrén
Emberek az utcán, mennyi külön világ,
Egyik sem néz mást, csak a maga baját.
Élükön a király, ki lesüti a szemét,
Mikor tükörbe néz, mert ő is csak egy szemét.
Hamis váddal, valódi az ítélet
Szabad vagy a számodra megszűnik az élet.
Új mesékre már senki sem vár,
Nem kellenek bohócok, meghalt a király.
Várod a csodát, a nagyot,
De a mesében a varázsló már régóta halott.
Nap-nap után, itt telnek az évek,
Elfogy az erőd, és fogynak a remények
Az álmok eltűnnek, ki tudja, hogy hova,
És nem marad más csak a tűszúrások nyoma.
A mese és a valóság közti kincs,
Elérhetetlen, mert kezeiden bilincs.
Körülöttem megannyi ember,
Szólni egyik sem mer, bár kezedben a fegyver.
Elmúlik a tél, de nem látod a tavaszt,
De boy’s don’t cry, úgyhogy meghúzod a ravaszt.
refrén
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
