|
|
|
| Előadó: | Hősök |
|---|---|
| Album: | Mindörökké (maxi) |
| Megjelenés: | 2003 |
| Hossz: | 2:20 |
| Szövegírók: |
Baranyai Dániel Barcza Sándor Komjáti ádám Ozsváth Gergely |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szól a felvezető akkord,
Lazán semmi mézek- mázak,
Erre mozdulnak a srácok,
Segget riszálnak a lányok.
Dupla generátor hajtja motort,
A határ csak az ég,
A nyugat nem variál, nem cicózik,
Gyerünk héj.
Lefoglalva az alkalom,
A strófa kordont alkot,
Nálunk a kultúra, tanulmány,
Virtuózabb lett a sztájlunk
Bátran állunk próba elé
Itt hősi mivolt
A mérce viszonylagos,
De a rapped legyen csiszold.
Tárd ki az ablakot,
Ismét nálunk kel a nap,
Átbányászom magam a felhőkön,
Hogy a hasadra süssek,
Majd összeüssek a mi nap,
Valami finomat, mi tápláló,
Mi hizlalja a májat, csak el ne
Feledkezz a számláról.
Beragadt agyak, süket fülek,
Várnak áldást, egy jobb bánás,
Hogy megszüntesse valaki,
Ezt az égető fájást.
Nyisd meg a csapot,
Hadd folyjunk belőle végre,
Hogy friss kelléke legyünk
Minden ember reggelének.
Az évek sorai, melyekben elbújtam, küzdöttem,
Egy név lebegett előttem: Hősök, én ennek léteztem.
Ha nem tudtam kérdeztem, nevettem, néha véreztem,
Ha késztetést éreztem, a kezemet széttettem,
Sokakat sértettem, sokakat vigasztaltam, a vállamon sírtak.
Egy búcsú könny, vagy öröm csepp, engem mindig megtaláltak.
Én mindig a helyemen voltam, egy csoport én erről szóltam,
Én ennek éltem a helyemet kértem, s most megtaláltam.
Én magamba szívom, amit ti kifújtok rám,
Én ettől bölcsebb leszek, és inkább maradok némán
Csak a tollam útján, a tinta nyomán, a papírformán,
A betűket fonván, nem szépítek, mint Torgyán.
A kormány egy botrány, add le voksod döntsd el a saját sorsod
Aztán kővel etetnek amitől elkopik a fogsorod
Hűtlen kezed fogja ezekben a percekben,
De tudod, kettőnk közül nem én ülök a majomketrecben.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
