|
|
|
| Előadó: | Jazz+Az |
|---|---|
| Album: | Kalózok (filmzene) |
| Megjelenés: | 1998 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Geszti Péter David Hal Barry John Cavaseno Joseph H Irvine Weldon Johnathan Jr |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Tom-Tom Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
- Mit tehet a sejt?
- Mit tehet a sejt?
- Mit tehet a sejt...
- Aki mit se' sejt?
1. Nem zörög az ivar, ha nincs vihar,
De jön a sors, meg a bors az orrom alá,
Ez ugye bezavar, akit a kutya sem kérdez,
Vajon az miért lesz, ha nem akar?
2. Ma délután a papa meg a mama
A csoda Ladán hamar ért haza,
És az a vicc, hogy a slicc,
Ami nem nyílt soha, ma engedett egy keveset.
3. Micsoda bevetés, beveszi sejtemet a nevetés,
Ez ám a nem várt születés.
Egy kicsit undok, hogy ennyi csak az indok,
És személyem így lett megalapozott.
4. Most már csak egy emlék a nemlét,
A plazma-gazda holnap a tét.
De nem tudom, hogy vajon hím-e a hámom,
És mire jó a kromoszómaszámom.
R. ||: Mit tehet a sejt, aki mit se' sejt?
Mit tehet a sejt, aki mit se' sejt?
Mit tehet a sejt, aki mit se' sejt?
Kit a sorsa sújt, mit tehet a sejt? :||
5. Alakul a molekula, mocorog az atom,
A genetikusokat csókoltatom.
Vajon innen az út mifele visz,
S miért rohanok úgy, akár Carl Lewis?
6. Ez az út hova jut, a hepe csupa hupa,
Indul, aki tud, fut a sete meg a suta.
Sok a jelentkező, hisz a következő
Selejtező ki tudja, mikor adatik?
7. A rokonok iszonyú konokok,
Hiába szimpatizálok, ők meg nem állnak,
Szintetizálnak monotonon.
Hej! Ha ilyen ez a maraton, én lemondom.
8. A rosszból mi a jó, ami kijut,
Lesz-e forma, mit az ember kifut?
A DNS-spirál meddig inspirál
Engem, ha létezem?
R.
9. Erre vagyok én, ha te vagy az a gén,
A kis ürge, ki fürge, hát fúrd ide icipici fejedet,
Leszek az eseted,
Egy erogén, fotogén, halogén, mmm, heterogén.
10. I love this game! Nekem a többi úgyse kell,
Gyere, hadd keljek egybe ma veled!
Így lehet szervezett, formatervezett
A bébi-szervezet.
11. Hú, de sima ez a duma, na de tova ne rohanjak,
Ha letegez a pete, hö, mihez is kapjak?
Bekacsintok, bekanyarodok, fogadok: megfoganok,
Hogyha vele maradok.
12. Mert erre gerjed, egyre terjed,
Nő a tömege ó, micsoda termet!
Szegény sejtemet a vágy ha húzza,
Nincs tovább, se oda, se vissza.
13. A derekamat ha beadom, ha szabad,
Hisz tudni vágyom: ez az éber álom
Egy ilyen rajt után mit hoz majd,
De nem fejti meg se Sigmund, se Freud.
14. Gyenge kezdés, így jönni létre,
Kapásból befutni a méhbe,
Rám kiált, aki nem nyer:
Csaltál, te spermahajder!
R., R.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
