|
|
|
| Előadó: | Re-G |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajas Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Úgy látom, mégis itt vagyok.
a megállóban ismerős arcok.
Valószínűleg elérem a buszt. (úgy, úgy, látom én)
Gombjaim újra megpróbálom,
kissé felnézve konstatlálom,
mindenkinek van fontosabb dolga (van, van fontosabb)
Ekkor egy ismert zaj hallik,
mindenki nyaka most arra hajlik,
amerről a jármű megérkezik (jön, jön, megérkezik)
R: Szerbusz, szerbusz busz!
Felszállok és nézem a tájat
Fejemben forognak oldatlan vágyak
Lassan felveszem utazós arcom (el-el bambulok)
Gondolom mily jó is lenne
Ha a lány a karjában ölelne
S behunyom a szemem egy pillanatra
Érzem már lassul a világ de a szívem most gyorsabbra vált, mert ott állsz és várva vársz rám
Érzem már lassul a világ de a szívem most gyorsabbra vált, mert ott állsz és várva vársz rám
De a busz hirtelen fékező
És a lány a karomba érkező
S mosolyogva így köszöntöm őt
R: Szerbusz, szerbusz busz!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
