|
|
|
| Előadó: | Kazal László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Behár György |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt
100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt
Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagba,
jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van.
Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába
beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába.
Apró tövis, szúr is döf is, a kis lábát elvágta,
így 99-re lett már a 100-as felváltva.
Nem segített szegényen sem olyen sem emilyen szer,
de hát azért eltotyoghat még 99-el.
Ám de másnap kora reggel rálépett egy darázsra,
s mert jobb lábát vitte le a nyulánk fulánk marása.
így hát két lába van oda, persze így se sánta még,
ehhez így is maradt éppen 98 hátralék.
Azonban úgy fél 10 tájba felbukott egy kavicsba,
hogy a számarányt így egyel egy kissé megjavítsa.
Ismét egyik balik lába tört ki éppen bokába,
s mostmár nem volt csak 97 ép láb birtokába.
Persze azért maradt elég láb amelyre ráállhat,
és a mi fogalmunk szerint nem számíthat sántának.
Ám 11 órakor rázúdult most egy jégverés,
most egy jobbik lába tört ki, hogy ne essék tévedés.
Persze így is maradt azért még elég a raktárban,
nem számíthat sántának kin még 96 láb van.
De mikor a toronyóra elütötte a delet,
megcsúszott és hasraesett, egy bal lába odalett.
De még így is egész biztos tudomásom van róla,
bár csak 95 maradt, mégse szorult mankóra.
Mégis 37 perc múlva csak úgy kutya futtába,
30 jobb lábbal lépett egy cigaretta csutkára.
Nagy sistergés hamu, korom, ez lett volna rémes kép,
ha a csikket nem taposták volna el már réges-rég.
Így maradt a 95, de sajnos nem sokáig,
mert egy szúnyog lecsipkedett egy jobb lábat bokáig.
94 maradt tehát, vagy tán nem jól emlékszem,
ismétlésül szaladjunk át mégegyszer az egészen:
csipkebokor, darázs, parázs, kavics és a jégverés
hasraesés falánk szúnyog, nincs itt semmi tévedés.
Stimmel, mindegy gyerünk tovább had rágjam csak át magam,
tizenegy múlt s kilencvennégy lábacska még hátravan.
Hát csak úgy ment mendegélt, de megbotlik a szalmába,
És kitörik szegénykének megint csak egy bal lába.
Így 93 maradt, azaz várjuk tartsunk sort,
mert az egyik törött lába közben ismét összefort.
Kilencnvennégy az állomány mint az előbb, ám de nézd,
a szegény kis százlábúra leskelődő szörnyű vészt.
Egy lánctalpú vontató jön, ó ha ez rá taposna,
széjellmálna szegény pára vékonyra és laposra.
Itt is van má, hunydbe szemed, kinyithatod ne, még ne,
épp a két talp közé került, megmenekült szegényke.
Ám de lássuk a lényeget, sok részlet nem érdekes,
néhány lába úgy tört ki, hogy csak számolni érdemes:
93, 92, 91, hőőh 90, 89, 88, 87, 86,
Nyolcvanötnél a százlábú már egy kissé bicegett,
ezért egy kis galyacskából néhány szálkát kiszedett.
így került egy nyaláb faláb a töröttek helyére,
menjünk vissza hát a mese leges legelejére.
De mert félek, hogy Önök tovább nem fognak ráérni,
megkérdezem önöket hogy ki szeretne rálépni.
Ön szeretne? Ön is? Jólvan akkor rajta tegye meg,
Elpusztult a rusnya féreg, hogy a fene egye meg!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
