|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Tiltott gyümölcs |
| Megjelenés: | 1988 |
| Hossz: | 5:07 |
| Szövegírók: |
Francois Villon |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
És hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség
S halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
S szájam széléig áradt már a sár,
Utam mellett a rózsák elpusztultak
S leheletemtől megfakult a nyár,
Csodálom szinte már a napvilágot,
Hogy néha még rongyos vállamra süt,
Én, ki megjártam mind a hat világot,
Megáldva és leköpve mindenütt.
2. Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
Ruhám csupán egy fügefalevél,
Mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
Mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
Ahogy a temetőkben nevetek,
Enyém csak az, amit a sárba dobtam,
S mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
S halántékomra már az ősz feküdt,
És így megyek, fütyülve egymagamban,
Megáldva és leköpve mindenütt.
3. A győztes ég fektette rám a sátrát,
A harmattól kék lett a homlokom,
S így kergettem az Istent, aki hátrált,
S a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem
S megbámultam az izzadt kőtörő t,
De a dómok mellett fütyülve mentem
S kinevettem a cifra püspököt:
S ezért csak csók és korbács hullott árva
Testemre, mely oly egyformán feküdt
Csipkés párnák között és utcasárban,
Megáldva és leköpve mindenütt.
4. S bár nincs borom, hazám, se feleségem
És lábaim között a szél fütyül:
Lesz még pénzem és biztosan remélem,
Hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha megúntam, hogy aranytálból éljek,
A palotákat megint otthagyom,
Hasamért kánkánt járnak már a férgek,
És valahol az őszi avaron,
Egy vén tövisbokor aljában, melyre
Csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
Maradok egyszer, Francois Villon, fekve
Megáldva és leköpve mindenütt.
– Az óriási népszerűségnek örvendő hiphop előadó november 21-én és 22-én az Akvárium Klub nagytermében két különálló, egymással mégis nagyon összefüggő műsor keretein belül mutatja meg „ki az a nu-skool Sisi”, az ezt követő napon pedig a régi iskola padjait koptatva bólogat majd közönségével, közkedvelt nevén „old school Sisiként”. A régi és új nagybetűs slágereket a két koncert valamelyikén mindenképpen meghallgathatjuk. Olyanokat – a teljesség igénye nélkül - mint a UK rave szellemében írt, „Jungle”, az idei nagy dobás, az „Anya Mondd Meg”, a „Baszok Rátok”, a „TSINGLING”, a „Yalla”, vagy a „Rappelj jobban” – kezdődött a hivatalos közlemény és valóban: az első nap után kétségtelen: az járt igazán jól, aki mindkét eseményre jegyet váltott.
Annak ellenére, hogy Sisi különálló programmal készült a két napra, elképzelhetetlen, hogy egyetlen ismétlődő, unalmas pillanat várna a közönségre a második napon.
A régisulis buli kiegészítése és krézi ellentéte is volt egyben a november 21-i koncert. A “Ki az a Nu-Skool Sisi?” című műsorban Autotunéziában jártak a hallójáratok és ennek az utazásnak maga Sisi volt a légiutaskísérője – ahogyan ezt a felvezető speach-ben elmondta – felkonfok parádésra sikerültek.
Korábban is írtunk már Sisi koncertjéről, többek között amikor Hundred Sins társaságában a Budapest Park színpadán adta elő a Paneloperát.
Sisi most is – ahogy minden alkalommal – rengeteget fejlődött és ez koncertről koncertre elmondható Sisiről. Mindig meghaladja a korábbi önmagát.
Fotó: Sisi
Sisi rendhagyó jelenség, aki behúzza a közönségét, s nem csak a tizen- vagy a huszonéves generációt. A rajongók között kifejezetten vegyes korosztály jelent meg. A felkonfokkal, a színpadképpel, a hangzással, a vendégekkel, az öltözködésével, a hangjával és a végtelen frissességet árasztó dalaival egyértelműen megérdemli a dupla teltházas Akváriumot.
A speach-ek elgondolkodtatóak voltak, közülük is emlékezetes a “Ki szeret szeretni?” kezdetű. A közönség üvöltve reagált, ahogyan közel az összes dal szövegét is nem hogy énekelte, hanem együtt kiabálta Sisi-vel. (“Nem félek este a Blahán” – ugye, ismerős?)
Ehhez járul a folyamatosan hömpölygő, vibráló, lélegző, élő színpadkép, amelynek egyik oldalán egy fürdőszoba, másik oldalán egy repülőgép kabinja kapott helyet az utasokkal (a profi táncosokkal). És persze az abszolút kompatibilis vetítés, a minden rezdülés lekövető fények – a másodpercre pontosan megkomponált látványvilág.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Ha pedig ez nem lenne elég, több vendég is fellépett a műsorban. Többek között Krúbival és Péterfy Borival is volt egy közös nóta. Utóbbinak vélhetően a fia Sisi-rajongó, de akár igaz, akár nem: a vendégeskedés parádésra sikerült és ez az Offwhite előadójáról is elmondható.
Sisi mindent magára vesz. De ez nem az esetleges negatív kommentekre vonatkozik. Az öltözködése az, ami egészen elképesztő. Amikor már azt gondolná a néző, hogy kirajzolódik egyetlen, karakteres – zenei vagy más – stílus az outfitben, akkor jön rá, hogy Sisi semmiféle határt nem ismer, ha a szett összeállításáról van szó. Két lábán két különböző zoknival és más-más cipővel, amolyan féloldalas öltözködéssel és persze többféle sapkával készült a new school-napra.
Fotó: Zeneszöveg.hu
Sisi mozgása is egészen sajátos: végtelen mennyiségű energiája végighullámzik a közönségen, folyamatosan ugrál, amelyet olykor megszakítanak az American Horror Story-t idéző, már-már démoni mozdulatsorok is.
– Mi ez a szag? – tette fel a kérdést Sisi a koncert egy pontján és bár nem tudjuk, hogy ő mit érzett a színpadon, az biztos, hogy a közönség soraiban határozottan finom illat terjengett. Ezért plusz pont az Akváriumnak, ahogyan a hangzásért is, amely tökéletesen megágyazott Sisi zenekarának és az előadó egyre népszerűbb dalainak.
