|
|
|
| Előadó: | Vágtázó Halottkémek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
bámultalak
a fatiplik vihogtak
és szűzhártyák lebegtek kis áldozati oltárom felett
szemérmesen pislogtunk és szelíden elfingottam magam
árvalányhajat szórtam a tepsikre
mákosnokkedlit és csuszpájzreszeléket
és kéz a kézben fingottunk egyet
a baglyok odaadóan huhogtak
gondoltam szólok: nézd!
de megintcsak elfingottam magam
nem tesz semmit te csak nevettél
mert seholsem láttad ibolyavörös gömbjüket
és az orrunkal is hiába próbáltuk őket bekeríteni
és ezen megintcsak nevettünk
nem tudom mi volt velem de aznap nagyon fingottam
aztán szaladtunk
és körbe az úton szépenfésült fingok ültek
és büszkén vigyorogtak és a hasadat fogtam úgy nevettél
így mentünk viháncolva és ment a hasad is
átfogtam karcsú derekad és durrogtattalak
arra sétált egy csapat ismerős zsiráf és a nyakuk összetöpörödött az ámulattól
és fiatal bársonyhalak úsztak felénk és buborékokat eregettek
isteni szép volt szólni akartál de ekkor megmozdult a fülem és-
úristen!- nagyot fingott
a torkodon akadt az alma-szó te hájas hófehérke
és rögtön megdöglöttél
felkaptalak és vittelek fájdalmasan üvöltöttek nadrágom alól a fingok
az emberek megálltak és megemelték a kalapjukat
főleg akiknek nem volt kalapjuk
de hetvenen felül azok is megemelték akiknek nem volt
hangtalanul potyogtak a könnyeim
de vigyázva hogy senki ne vegye észre megemeltem a seggem
egyszer elejtettelek amikor megkötöttem elszakadt cipőfűzõmet
többször nem mert elszakadt a cipőfűző
határtalan melankólia ömlött el bennem
és fájdalmamban ingva vittelek téged
keresztül az óceánokon a patakzó óceánokon vittelek
vittelek téged messze
már? napja vittelek étlen-szomjan mert nem akartalak ilyen nehéz helyzetben elhagyni
de Te nem voltál tekintettel erre és csendesen rothadni kezdtél
lelkemre nagyon büdös volt körülötted az éghajlat
gondoltam figyelmeztetésül megcsavarom az orrod
a kezemben maradt
ronda ronda orr dacos termés szitává tülkölt fúvócső
szétsajtolt bizonyíték
de én tovább cűgöltelek karjaimmal vigyázva rád
bokám már térdig kopott és meg-megcsukló könnyeim egyre jobban szétzúzták távolodó körvonalaidat
és ismét megmentettelek
fütyörészve de leplezetlen kíváncsisággal otthagytalak egy KUKÁ-ban
és azóta nem jössz el értem te hálátlan dög!
de esténként ha kinézek a szemétdombra biztatóan intek a szememmel
VÁRLAK!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
