|
|
|
Minden véget ért, annyi év után.
Egyszercsak eljött az a furcsa, álmos délután,
Aztán hosszú éjszakák és fázós nappalok,
Azt hittem én, mindent végleg feladok.
És jött egy nap, nincs semmi vész,
Itt vagy és azt mondtad, hogy félreértés volt ez az egész.
Már úgy éreztem én, hogy minden összedőlt,
De rájöttem, hogy nélküled is forog még a Föld.
Refr.:
Van még remény, túlélem én,
Nyitva az ajtó, lépd át a holnap küszöbét.
Ha egyszer azt mondtad, ennyi volt, szívem,
Itt a vége, akkor tényleg így legyen.
Engem ne várj, már úgyse fáj,
Ennyi elég volt a könnyekből,
Ne hívj ha nem muszáj.
Kérlek újra el ne hidd, hogy rendben lesz megint,
Már ne várj, engem ne várj! Engem ne várj!
Semmi nincs talán, ami összetart,
Egyszer elmúlt, de mégis mást akarsz.
Ó, mondd most mire vársz, ennyi miért nem volt elég!?
Már így is jó, menj és vissza sose nézz.
És hogyha látsz más oldalán,
Hát te akartad így, nem az én hibám,
És nem mondhatod azt, hogy rossz voltam veled,
Most újra szabad vagy és bárki mással újrakezdheted.
Refr.
