|
|
|
| Előadó: | Kistehén |
|---|---|
| Album: | Csintalan |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kollár-Klemencz László Kollár Klemencz László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kicsi országban van sok ember,
A nagy országban van kevés,
Kicsi erdőben van sok állat,
A nagy erdőben van kevés.
Kicsi felhőn ül sok-sok ember,
A nagy felhőn ül kevés,
Kicsi réten van sok virág
A nagy réten van kevés,
Hogy miért van fordítva, nem tudom,
Valaki nézzen ki az ablakon,
És mondja meg, akkor majd megtudom.
Kicsi emberben van sok hajlam,
A nagy emberben van kevés,
Kicsi tóban úszik sok hattyú,
A nagy tóban úszik a kevés.
Kicsi kocsiban ül sok angyal,
A nagy kocsiban ül kevés,
Kicsi út mellett van sok árnyék,
A nagy mellett nem tudom.
Nem tudom, nem tudom,
Hogy miért van fordítva, nem tudom.
Valaki nézzen ki az ablakon,
És mondja meg, akkor majd megtudom.
Kicsi hóban van sok lábnyom,
A nagy hóban van kevés.
Kicsi ágyon fekszik a malac,
Kezét nyújtja felém,
És ül, csak ül kicsi ruhában a Réka,
Nagy ruhában fekszem én,
Ő a haját csavargatja,
A trikómat veszem le én.
Hogy miért nincs fordítva, nem tudom
Valaki nézzen be az ablakon,
És gondolja végig, hogy mit fog szólni,
És akkor majd lassan megtudom.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
