|
|
|
Itt él,
Itt jár,
már közel van,
megszólít,
hozzám lép,
megérint,
talán ma még!
Villámként
küldi el
a nyáresti ég,
szeme tüzét,
s vele a fényt!
Ki ő?
Csak tudnám már,
meglelném;
házak közt,
part mentén
lomb sűrűjén!
Érzem,
a csoda végre
testet ölt majd,
eljött a nap,
ma lesz enyém!
Köszönj el,
kölyökkor;
minden más lesz
holnaptól,
bár megérteném!
Jön már,
itt van,
oly közel;
hirtelen
itt terem,
száguld felém!
Varázsbot
suhint - hopp!
Ajtó nyílik,
belép - topp!
Előttem áll!
Kapd el
fényes csillagod,
láthatod;
rád ragyog,
csakis terád!
Lenn,
két út sarkán,
az öböl túlpartján;
ott vár,
és indul,
hozzám!
Jön egy éj,
s csodát tesz;
a szék, a polc,
mind dalba kezd;
mind őrá vár!
Lépj be,
nézz rám,
mondd neved!
Vártam rád,
add kezed,
itthon vagy már!
A szél küld mellém,
Az álmok áldott csendjén!
Itt jár;
már közel van,
megszólít, hozzám lép,
megérint,
talán ma még,
talán ma még,
talán
ma
még...!
MARIA
Maria!
Egy név így lehet hát a legszebb szó!
Maria! Maria! Maria! Maria!
Mennyi csillogó szót hall a föld,
de mind elszáll!
Maria! Maria! Maria! Maria!
És nem marad más, csak MARIA!
Lásd, mit jelent egy név,
egy egyszerű kis név mit ér!
Maria!
Egy csók és egy lánynév; MARIA!
És nem kell semmi más,
varázslat, vallomás, a név!
Maria!
Kiáltsd hát harsány dallam szárnyán!
Suttogd úgy, mintha Istenhez szólnál!
Maria!
Én mondom míg élek; Maria!
Egy név számomra már a legszebb szó;
MARIA!....
Nézd 11 órától az ONLINE ünnepséget!
