|
|
|
Rich-Zed "A Culáger":
Feltárom a tényeket, melyeket úgy vesztek,
Mint meghamisított eredményeket vagy félresikerült kísérleteket.
Úgy néztek rám, mint aki megtévelyedett,
Pedig én vagyok az, aki kimondja az igazat, a lényeget:
Azt, amit érez; azt, amit gondol,
Melyeknek elegye egy, az életre ártalmas vegyületet képez.
Most még megmosolyogtok, mint Kopernikuszt vagy Keplert,
Bár ti vezettek félre sok embert,
Viszont idővel géniusznak neveztek majd,
Mint Mozartot, Handelt vagy Einsteint.
De most még, mint Giordano Brunot, máglyára löknétek, taszítanátok.
Leköpnétek, mert tudjátok, hogy kevesebbet szakítanátok.
Jobb lenne, ha ezt bevallanátok, nem pedig koppintanátok,
Mert így csak a levegőt rondítjátok,
Miközben megnyomorítjátok a zenét, mint művészetet,
És megbolondítjátok az embereket,
Ahelyett, hogy okítjátok, mint Szophoklész vagy Szókrátész.
De Rich-Zed itt van, és tettre kész.
Átlátja a tettetést, és rátok hozza a rettegést.
Nem okoz számára többet, csak egyszerű kedvtelést,
Amikor látja arcotokon a szenvedést.
Engedjetek meg egy feltevést, mint egy egyszerű felvetést.
Miért fogadjátok el alapkövetelménynek a hencegést?
És miért látom vastagbörű arcotokon a mélységes megvetést irányomban?
Talán hibáztam, hogy kimondtam, amit látok?
Ezek után szálljon a fejemre ezer átok? Erre vágytok?
Mire vártok? Talán, hogy többen legyetek, ti szemetek?
Hogy újra elnyomjatok? Hogy megint semmibe vegyetek?
De ezt elcsesztétek, mert a szövegeimmel veszem kedvetek.
Tudom, nem kedveltek, de engem ez annyira nem érdekel,
Mint az, hogy hány rajongótok ad nektek fejet, mikor elétek térdepel.
Nem közösködöm férgekkel, akiket nem lehet meggyőzni észszerű érvekkel.
Előttetek járok, óriás léptekkel.
És nem értek utól, bármit is használtok.
Sohasem lesztek olyanok, mint én, bár magatokat többnek tartjátok.
Nincs fantáziátok, pedig ez elengedhetetlen.
Ezért van az, hogy minden szavam felejthetetlen.
Azért vagyok kegyetlen ebben a zenében, mert ez nekem mindenem.
Én vagyok a bíró, és titeket meg kellett intenem,
Mert övön alul ütöttetek, mert csak csalni tudtok.
Ezzel a taktikával juttok oda, ahova juttok;
De jobb, ha előlem futtok, mert megmutatom nektek saját magatok.
Tudjátok meg, én azt csinálom, amit akarok.
Ha akarok odacsapok, vagy szélvihart kavarok.
A zenéitek kacatok, nekem ne pofázzanak ilyesféle alakok,
Hogy mást kéne csinálnom, mikor nem mások, mint megalkuvó patkányok.
De Rich-Zed itt van, és jobb, ha kibontakozni hagyjátok.
És megadjátok azt a tiszteletet, amit megérdemel,
Mert eljön még az idő, hogy előtte véreztek el.
Szarháziak!
Dögöljetek meg!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
