|
|
|
Rajmond:
Te jelentéktelen embernek nem nevezhető öldöklő
Köntösből köpönyeget forgató, porhanyós talajon álló,
Csodára váró, ebet karóhoz láncoló,
Kosárban jól sáncoló, rossz táncoló,
Fejfájást okozó, mindenkit megbántó,
Oda nem illő zárszó, szél fútta nem lobogó zászló,
Havazásban bőrig ázó, részegségtől nem látó,
Sörtől bűzlő, hiába küzdő,
Pofát be nem fogó, szófosó, esőt hozó,
Rossz kedvre derítő, mindenkit meglopó,
Te borzalmat árasztó, hatalmas igényeket támasztó,
Mindig rosszul választó, a szöveged fárasztó,
Te mindennek ellentmondó, nem alkalmazkodó,
Hiábavaló zokszó, folyton hülyeséget osztó, durva posztó,
Tüskés rózsatő, semmit fel nem fogó,
Lehetőséget fel nem ismerő, ki nem használó,
Hazugságot könnyen ki nem találó, mindenkit utáló,
Te konok-álmodó, vágyban úszkáló, pénzben nem dúskáló,
Csóró, száraz koró, néma hangszóró,
Te tűzzel játszó, tisztességesnek látszó, emberi hátsó,
Te külső máz alatt poshadó, egyszer használatos eldobható,
Nem elgondolkodtató, mindent veszni hagyó,
Mindig rábaszó, becstelen áruló,
Te engem szidalmazó, tükröt bámuló
Rich-Zed:
Te bűnre csábító, agyat tágító,
Felelősséget hárító, kábító, lázító,
Mindent megmásító, ámító, bódító,
A világot meghódító, tódító-lódító.
Te szociopata, magad nem ellátó,
A sült galambot száj tátva váró agyalapi nyúlvány.
Te kegyetlen gyilkos, te durva, te tufa.
A kezedben ég már a meggyújtott gyufa.
Te szürke, te átlagos, politikában nem járatos,
Sikertelenségtől bánatos gyáva fos.
Cseppet sem alázatos, büszke, hülye barom.
Te szemtelen, elvtelen, arrogáns majom.
Csak éppen nem veled, hanem magammal van bajom.
Imi Í:
Te sötétben bújkáló, orrodban turkáló,
Nőknek bókolgató, kóla kortyolgató,
A valagad tágabb, mint a Trójai Faló.
Te sárban döglődő, malomban örlődő,
Humanoid kezes-lábas, egysoros idegszálas,
Átlagos életű, átlagos méretű,
Ruha koptató, vizuális pettinget folytató,
Mézédes konyhasó, akinek a szövege bomba jó.
Te diszkóban hangtalan, jóképű arctalan,
Kezedben még egy AK is hasztalan.
Te világot megváltó, a jövődet nem látó,
Vasárnap reggel a szombatot megbánó,
Templomba nem járó, tüdődet, májadat rendesen ellátó,
Te emberszabású, mágikus varázsú,
Te Kool Keith hallgató, bebaszva ballagó,
Értelmetlen nyitott száj, bár a mosolyod megkapó,
Te Istent sem tisztelő, nyomorult hitszegő,
Te belülről rothadó, viccesen viccelő,
Te önmagát emésztő, mindenkit lenéző,
Te önmagát ámító, most is hazudó,
Alaktalan síktükör, semmiből sem tanuló,
Te kiforratlan félelem, szikrányi értelem,
A szintetikus világ ellen a természetes védelem,
Te nihilista semmi, te makacs migrén.
De a legszörnyűbb, hogy te pont olyan vagy, mint én.
LEXimus:
Hé, Te! Szét kéne verni egy-két arcot!
Ki beszél?! Na, gyere, kezdjük el a harcot!
Ki van itt?! Nem látlak! Mutasd magad!
Most nem ez számít! Mutasd nekik! Használd a fogad!
Várj csak! Ismerlek! Tudom, ki vagy!
Mindig azt hiszed magadról, hogy erős vagy.
Te vagy a rámenős, a király arc.
Te vagy, ki azt hiszed, a világ dzsungelharc.
Hé, ne beszélj! Nem kellesz neki! Hagyjd békén!
Ne lássalak többé a Mokány Fiú környékén!
Hé, Te! Mondd annak a lánynak azt, hogy hülye kurva!
Mutasd a B.H.-t! Köpködj! Még nem vagy elég durva.
Na mindegy, majd visszajövök egy óra múlva.
Úgy állsz ott, mint egy fasz.
Még visszajövök, döntsd el, hogy mit akarsz.
Hé, Te! Ne is figyelj rá, ez egy barom!
Egy féleszű, egy idióta, egy tuskó, majom!
Inkább figyelj rám! Bemutatom az öcsém.
Nekem nem kell az öcséd, a bátyád, az apád, az anyád,
Az összes rokonod és a hülye arád.
Ne beszélj így velünk, mi mindig szeretettel fordulunk hozzád...
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
