|
|
|
Landi: -bevezető-
Mi folyik itt?
Számtalanszor megismételtük ugyanazokat.
Elmondtuk már mik a hibák, és hogy kell helyrehozni azokat,
De semmi reakciót nem tapasztaltunk.
Nem akartok, vagy nem tudtok gondolkodni és szűklátókörűek vagytok.
Továbbra is gyártjátok a szar alapokat és írtok semmitmondó, üres szövegeket.
Játszátok el az álgengsztert, az álgettóban és a végén kérdezitek, miért nem haladunk.
Hát miért?
Mert fossal lepitek el a népet, ti tudatlanok!
Rich-Zed:
Figyeltek rám? - Nem hiszem.
Ideje, hogy megszokjam, semmire nem viszem.
Nem karakteres a hangom, szőrtelen az arcom.
Egy nagy nulla vagyok, a szintem jól tartom.
A zeném nem felel meg a kívánalmaknak.
Itthon nem terem babér a kreatívabbaknak.
A földalatt is hódítanak divatos témák.
Nagynak gondolják magukat, pedig bénák.
A komolyan megírt szövegeik számomra tréfák.
A legtöbben tűrnek, az igazi gondolatok némák.
Legyen dallamos a zene. Szart sem érdekel, hogy kreatív.
Itthon a felfogás, ami negatív, mely dühít, és bevadít.
Kell a női vokál, hogy meglágyítsa a zenét.
Kell egy fenét! Ennek is a Hip-Hop issza meg a levét.
Sok unintelligens barom, egymást utánzó majom.
Helyettetek is szégyenlem, hogy hip-hopper a fajom.
Ezzel van bajom, de ezért csak én emelem fel szavam.
Miattatok is utálom magam, a tükörben tépem a hajam.
A földalatti ideológiát eláruljátok, magatokat is lejáratjátok.
Jobb, ha bevállaljátok, hogy az agyam lefárasztjátok.
Sémák vagytok. Bénák vagytok.
A testeteket áruba bocsátó, toprongy cédák vagytok.
Én nem árusítom ki a zeném, kár a szöveg belém.
Kimondom, amit gondolok, a zene és a szöveg az enyém.
Nem tudtok újat csinálni, csak fürdőskurvákként rinyálni.
Elcsépelt rigmusaitokkal a tűrőképességem zilálni.
Hova tűnt az erő, az élet, mely a Hip-Hopot éltette,
Vagy a sok vélemény, mely egyesek érdekeit sértette?
Hát nem veszitek észre, hogy ugyanazon a faszon lovagoltok?
Nem tudtok illedelmesen várni, csak tolakodtok.
Tülekedve sorakoztok, lökdösődtök, zsőrtölődtök.
Az állandó furakodásban egyszer csak felőrlődtök.
Elferdült hazánkban, amit igazi undergroundnak gondolnak.
Semmit meg nem fontolnak, csak észt vesztve rombolnak.
Gyűlöllek titeket, de magamat még inkább gyűlölöm,
Hogy veletek együtt ebben a hányadékban működöm.
Én már megértettem, hogy ez nem igazi Hip-Hop.
Megmérettettem, és én inkább olyat csinálok, ami gondolkodásra késztet.
Nem érdekel, ha nem érted, mert tudom, hogy véged.
Nem éneklek szépet, mert tudom, mi a lényeg.
Ti vagytok, akik tévednek, hát folyjon a véretek patakokban.
Érzitek, hogy ellenetek beszélek, és féltitek a helyetek.
Zavarotokban, kavarognak a gondolataitok, mint egy méreg a vérereitekben.
Nem juttok levegőhöz félelmeitekben,
És azt hozzátok fel védelmeitekben, hogy nem tehettek mást.
De megsem adjátok az esélyt, hogy átlássátok,
Hogy ez az egész miről szól, pedig kéne.
Szarok vagytok. Ennyi Rich-Zed véleménye.
Nektek félve kéne kiejtenetek nevét a szátokon.
A végetek várom, és látom, hogy eltöröllek titeket minden áron,
Véditek magatokat, de engem nem hattok meg.
Engem nem kaptok meg. Nem vagytok kígyók, így engem nem martok meg,
És nem leszek a rabja, annak, ami titeket eltévelyített.
De én leszek az, aki titeket megszégyenített.
Megbélyegzett, mint valami számkivetettet.
A szám kivetett néhány gondolatot, mely rátok ijesztett.
A doppingszart pedig ne használjátok,
Mert az olyan, mintha magatokat is átbasznátok.
Miért érzitek úgy, hogy jobb lenne, ha becsapnátok a tömeget?
Jobb lenne, ha befognátok a pofátok, mert kaphattok egy löveget.
Ne ingereljétek az öreget, aki rátok küldhet egy köpetet,
Mert ő az egyetlen, aki átlátja a plasztik szöveget,
És megdicsteleníti a dicsfényt, mely eddig titeket övezett.
És elmondhatjátok, ti vagytok, kiknek karrierje kerékbe töretett.
A mai Lope de Vega, csak az értő keveseknek ír.
Arcán sugárzó büszkeség, nem arcégető pír.
Nem sír, hanem nevet. Nem veletek, hanem rajtatok.
Nem materialista, sohasem a pénz után kajtatott.
Ellenfelei elismerik, de nem merik bevallani,
Hogy csak az Ő szájából lehet valódi gondolatokat hallani.
Épp ezért jobb Őt hülyének tartani, mint beismerni azt,
Hogy nem Ő, hanem Ők szívják a faszt;
Hogy Ő egy teljesen más kaszt, hiszen értékesebb,
És nem Ő, hanem az összes többi a féltékenyebb.
Jobb oda se nézni, mint bajokat tetézni,
A gyengeségeikkel valójában szembenézni,
Hiszen Ő a testet öltött költészet, egyszerű bölcsészet,
S nincs meg a képességetek, hogy gondolataitok szavakba öntsétek.
De a kezetekben a hatalom, hogy eldöntsétek, ki a jó,
Viszont Ti is tudjátok, hogy mindegyiktek egy rohadt csaló.
Ő a torkotokba szaró, maró hatású folyadék,
Melytől megdöglik az összes öntömjénező mocsadék.
Nem lép fel a Parádén, mert Ő egy földalatti fej,
Akinek az igazi hip-hop olyan, mint az anyatej.
Az összes Tesco parkoló olyan hely, ami nem Neki való.
Aki ott fellép, a szemében egy seggnyaló,
Mert előbbre helyezi az érvényesülést, mint a kultúrát,
Hiszen, mint Júdás, az ezüstért elárulja az ideológiát.
Az ilyen repper csókja a hip-hop eszméjének szégyenfoltja,
Aki álnokul a csókját a kommercializmus seggére nyomja.
Ti csak alkudjatok meg, de ne haragudjatok meg, ha gyűlöllek.
És míg csak ki nem lehelem lelkem, titeket üldözlek.
Ti csak alkudjatok meg, de ne haragudjatok meg, ha gyűlöllek.
És míg csak találok szavakat, azokkal üldözlek.
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
