|
|
|
Rich-Zed "A Culáger": -bevezető-
Sok majom úgy használja a kocsikat és a csajokat a klippjeiben,
Mint valami doppingszert,
De én csak úgy hívom: doppingszart.
Aki így akar érvényesülni, az csak koppintgat.
Gyűlölöm az ilyeneket, mert nem eredetiek.
Szarháziak!
Rich-Zed "A Culáger":
Nagykasznis autók, luxus picsák garmadával...
Szétszórt pénz, kiöntött piák egész armadával...
Csak ugyanazokat a képeket látom minden klipben,
Mert semmi egyéni ötletük sincsen, mert csak másolatok.
Mindenfelől doppingszart kapnak, hogy jobban befussanak,
Hogy a szamárlétrán könnyedén előre jussanak.
Nyomják őket, mintha a médiát kényszerítenék erre.
Állandóan idegen anyagot fecskendeznek vérereikbe,
Hogy többnek és jobbnak látsszanak, mint bárki más.
Ebben a műanyag iparban csak megy az áltatás.
Olyan, mint egy ébren altatás, csak egy pöttyet aljasabb,
Mert itt az álom és a valóság mezsgyéjén tartanak.
Csak azt láthatod, amit akarnak, hogy lásd.
Bódult tudatoddal nem csinálhatsz semmi mást.
Megmutatnak neked egy stílust, egy arcot, egy hangot.
A felszín feletti művet pedig tökéletesnek tartod,
De a felszín alatt valahogy máshogy állnak a dolgok.
A feszültség szinte kézzel fogható, csak úgy fortyog.
Hangya-hadak sürögnek-forognak, hogy tökéleteset észlelj,
És a kevésbé látható dolgokat fel ne fogd ésszel.
Ha porszem kerül a gépezetbe, végeznek az egyénnel.
Keresnek egy másik alanyt, és kezdődik minden előlről.
Az ipar mindent és mindenkit felőröl egy idő után.
De ezt te nem láthatod, hiszen csak nézel bután.
Nem tudhatod, hogy átvágnak, mert nem tudnál létezni.
Ingatag biztonságodat valósnak érezni és élvezni.
Lex "A Mokány Fiatalember":
Nyugati recept szerint készülnek futószalagon.
Újra lovagolnak elcsépelt szavakon.
Ennek ilyennek kell lennie, ennek olyannak, emennek emilyennek.
A tömeggel bármit elhitetnek.
Minden eredeti gondolatot kivetnek.
Jól tudva, hogy milyen sokat veszítenek.
Egy hitelesnek tűnő képet felépítenek.
Mint egy körhintán, mindenkit megszédítenek.
Minden apró hibát megszépítenek,
És egy tökéletes másolatot készítenek.
Csak magukra gondolnak, mindenki mást taszítanak,
Csak lövik a doppingot, sohasem lassítanak.
Csak azzal tudják meghódítani a csúcsokat,
Ha megukra aggatják a fényes fukszokat.
Csalfa érzéseket és reményeket keltenek,
Pedig csak tettetnek, vetítenek, minden baromságot megszépítenek.
Az emberek meg ezen csámcsognak, mert nem látnak mást
És nem is akarnak változást.
A harc meg folyik tovább a doppingért és a pénzért.
Mindent megtesznek és elkövetnek ezért,
Mint egy szomjas ember a sivatagban a vízért.
Mert enélkül esendők, gyengék és gyávák.
Nem érnek semmit, mint tollaik nélkül a pávák.
Sok üstökös csóva nélkül röpköd az égen.
A Föld vonzása tartja őket féken.
Tehetség az előadásban, másban semmi.
Nem ők azok, akiknek megtisztelő helyen kéne lenni.
Nekik az mondják, nem kell félni.
A leveshez egy kis doppingot kell tenni.
Rátok nézek, s látom, hogy tele vagytok szúrva.
Csak nem az életetek az, ami mostantól el van kúrva.
Vagy ez egy kicsit durva? Nem hiszem.
De talán visszahozható az eredeti, tiszta érzés
És akkor talán nem merülne fel ilyen durva költői kérdés.
Ray " A Demagóg Uszittó":
Csak a pop-ipar, ahol a doppingot engedik,
Nemhogy tiltanák, nagytételben megrendelik, megveszik,
Akik meg használják, az életüket nem kirekesztve tengetik,
És nem veszik észre, hogy ezt csak az igazik, akik megszenvedik
De megtehetik, mert az emberek könnyebben megszeretik,
Bármi áron, de megszerzik, mert azt érzik, hogy attól kevesebbek lesznek,
Ha tuningolt áru helyett valami eredetit vesznek
Arra meg magasról tesznek, hogy hol van az értelem
Mert megérinti őket az a rengeteg érzelem, de vagy egy olyan érzetem,
Csak azért nem ismernek, mert "Éjjel érkezem", miután kihunynak a fények,
De azt nem érzékelik, hogy én, mint egy csillag, úgy fénylek
Én vagyok a telihold az éjszakában, hiszen tőlem is sokan félnek
Pedig az utat mutatom, és segítek nektek
Amiatt, amit mondok mégis rengetegen megvetnek
De soha meg nem lepnek, mert előrébb járok
LEMARADTATOK, CSAK RÁTOK VÁROK!!!
Hogy belássátok igazam, és a doppingszart hanyagoljátok
ÉN lehetnék a terapeuta
Én lehetnék az elvonó központ, ha szavam meghallgatnátok
És bevallanátok, hogy csak jár a szátok, mégis segítségre vágytok
Nyakig a szarban jártok, és kiutat nem láttok, de csak magatok okoljátok
Rögtön máshogy néznék rátok mert megoldást csak abban látok,
Ha ti lennétek, akik megváltoznátok...
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
