|
|
|
(Colloredo):
A franc, mi történt?!
(Arco gróf):
Csak úgy berontott.
(Colloredo):
Mars ki, vagy nem maradsz épen!
(Arco gróf):
Most tűnjön már, Mozart!
(Wolfgang Mozart):
Hát lesz, ami lesz.
(Colloredo):
Majd móresre szoktatlak szépen.
(Wolfgang Mozart):
Mégse tör meg!
(Arco gróf):
Ez tréfa vagy vicc?!
(Wolfgang Mozart):
Az nyer, kit a szíve visz!
(Colloredo):
Hisz parancsba adtam, hogy Salzburgba mégy!
(Wolfgang Mozart):
Nem megyek, mert jobb nekem Bécs!
(Colloredo):
Így állunk? Nos, ennyi volt.
Jól van, nagy legény!
Tudd meg, Bécsben éhen halsz!
Teszek arról én…
(Wolfgang Mozart):
Nem fogok félni
bár roppant nagy úr,
de most mégsem foghat ki rajtam.
Hisz herceg vagyok,
minden hercegen túl,
s a tehetség megvéd, ha baj van.
Ön éveken át itt börtönbe zárt,
és közben szolgának vélt.
Ön senki nekem, most fölmondok, kész!
És maradok, jobb nekem Bécs!
(Colloredo):
Szánnám én az apját, ám e gazfickóval végzek!
(Wolfgang Mozart):
Ez mégse stimmel, mert a gazfickó,
az álszent, és hízeleg folyton.
A művész a járt útra ritkán lép,
és nem lesi mit nyer a bolton.
Nem kell nékem önnél a biztos jövő,
nem kell gyámság senkitől.
Többé el nem ér korbácsütés.
Adieu Herceg, jobb nekem Bécs!
(Colloredo):
Soha senki nem szolgált még ilyen rosszul, mint ő.
Szánalomra méltó fickó!
Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá!
(Wolfgang Mozart):
De nekem se, önhöz!
(Colloredo):
Jön ez még elém nyüszítve!
(Wolfgang Mozart):
Szarok én magára!
(Colloredo):
Gróf Arco, dobja ki!
De rúghatja is!
(Arco gróf):
Kár magáért, Mozart!
Magának befellegzett!
(Wolfgang Mozart):
Nem.
Így lesz most jó: szabadság vár!
