|
|
|
Már hűvösek az éjek, s ha lemegy a nap
Én félek az álomtól mely néha becsap,
Téged látlak, mintha csak élnél,
Gyönyörű száddal hozzám beszélnél.
Nem lehetsz itt, csak az emléked,
Rád gondolok, s a fájdalom éget,
Minden múltat, a jelent s a jövőt,
Mindent, mit a képzeletem szőtt!
Refrén:
Elmúlik minden egyszer véget ér,
Nem mondtál semmit, csak szó nélkül elmentél,
Látod itt vagyok, minden nap várom, hogy újra visszatérj,
De hiába, neked ennyi kellet egy lányból, csak ennyit ér.
Én szerelmet vallanék, de reszket a kéz,
Könnyes a szem mi a szemedbe néz,
Elárúlja a fájó szívet,
Egy szerelmes lelket, ami belül úgy éget!
Szádon a szám és kezedben a kezem,
Tégy amit akarsz, már nem számit nekem,
Mert eljön a reggel mi annyira fáj,
Mit szívem nem képes elviselni már!
Refrén :
Elmúlik minden egyszer véget ér,
Nem mondtál semmit csak szó nélkül elmentél,
Látod itt vagyok, minden nap várom hogy újra visszatérj,
De hiába, neked ennyi kellet egy lányból, csak ennyit ér.
