|
|
|
Rém Srác:
Hölgyeim és uraim! Kedves, bogyótojó nyulaim!
Bemutatom magamat, ki egy kellemetlen daganat,
Egy gennyes, fekélyes kelés, seggeden egy pattanás,
Testet öltött basztatás, kezében egy aktatás'.
Egy chat-függő agybeteg, egy tehetetlen kérdés,
Befüvezve békés, kit fel sem foghat ép ész.
Mindent irányító gépész, egy megakadó széklet,
Ami nagy nyöszörgés után igen-igen szép lett.
Végtelen véglet, mint egy megoldatlan képlet,
A legrémesebb rémtett, mint egy szarrá vert sértett.
Kinek szövege gyér lett, bár nem is akart jobbat,
Hisz keménynek tűnök mostand, mint a Mortal Kombat.
Mint egy másnapos szombat, bármikor megjöhet a róka.
Miháncs szerszámom nem kókadt rögtön indulhat a móka.
Egy leszart articsóka, tévesen mitizált maszlag.
Mindenkinek megfelelni? Mondd meg, mi a fasznak?!
Gondolati fekete eunuch, sterilizált sperma,
Bicepsz, tricepsz, delta, kinek froditája herma.
Perverz retorzió, félkész, modern szobor torzó,
Kit a legyek se köpnek be, mert olyannyira vonzó.
Nyugodt Srác:
Bemutatom magamat, én vagyok, aki ledönti a korlátokat, falakat,
A rád kényszerített akarat, én vagyok a becsületes Arrafat,
Etetem a halakat, én teszek egymás mellé értelmetlen szavakat,
És mi mutatunk az embereknek, szőrös meg csupasz valagat,
Ébredj világ, rámutatok, mi a hibád,
Ez egy beteg brigád, meggyőződésünk szilárd, hogy szar vagy,
Benned élünk, tehát fejbúbig járunk a szarban,
Én inkább meghúzódok az avarban, de nem vagyok zavarban,
Hogy nem azt kaptam, amit mindig is akartam,
Bár, hogy elérjem, soha meg nem szakadtam,
Fontosabb volt a kényelem és a nyugalom, de megöl az unalom,
Az amerikai uralom, ami úgy kell, mint croissant a Magyar Ugaron,
Tengerem a Balaton, és közértben szerzem be betevő falatom,
Itt a kitűnő alkalom, ha megragadom, este nyugodtan alhatom,
S bevallhatom, félek mindentől, ami rajtam kívül áll,
Félek attól, hogy egy kóbor kutya betalál és megzabál,
Félek a műtéttől és az észrevehető hegektől,
Félek a betegségektől és a vérző sebektől.
Beteg Srác:
Én vagyok a két véglet: a száraz és a híg széklet,
Aki nem született, csak kész lett.
Én vagyok a recésen élezett, kínai kés készlet,
Kinek fejében ott lapul a pusztító képlet.
Testéhez tapadva több kiló dinamit.
Én vagyok az emberiség gyomrában a bilagit.
Kihajtom belőled a férgeket,
Eltöröm az ujjaid, a könyököd, a térdedet.
Én vagyok az alfa és az ómega.
A bunkó főnök és a megértő kollega.
A toleráns kolera, a nézőcsúcsot döntő vidámhangú opera.
Finoman csókolok, de baltával csonkolok.
A bódulatnak hódolok, fáj, de a falnak fordulok.
Magamban kántálok, ha a fejembe látnátok,
Térdre borulva mindent megbánnátok.
Buszra, vonatra, villamosra szállnátok,
De hiába minden a Beteg Srác vár rátok.
Csendben mosolyogva, halkan nevetve
Verem azt a hülye fejeteket betegre.
Színesre, kifektetlek egyenként a sínekre,
Roncsolt hullátokra patkányok rohannak sietve.
Míg én a farkamat verem vígan, lihegve.
Jobb vagyok, mint egy thriller, mint egy pszichopata krimi.
Anyád ezzel ijesztget: "- Vigyázz, jön az Imi!"
Zsír Srác:
180 cm., 77 kg, és rövid haj.
Én köpködök az utcán, remélem, nem baj.
Mokány vagyok, egyszerű zsír.
Kerek, orosz fejem, szigorú tekintettel bír.
Nekem nem Playstation az állomásom, hanem MIR,
Amit újra felépítek, felrepítek,
Szép, zöld növényekkel megszépítek.
Még nem vagyok sebész, ez a szakma nekem még túl merész.
De van egy barátom, akit nagyon bírok, mert kertész.
Amúgy, jó srác vagyok, akit a barátai bírnak,
Ha meglátnak, egy korsó sörre meghívnak.
Nem szidnak, csak szeretnek,
Az egyszerűségemért kedvelnek.
Persze néha túl egyszerű vagyok, néha paraszt.
De a nélkül nem fúj a szél, ha nem zörög a haraszt.
Ha a többiekkel vagyok, muszáj állatkodnom.
Zsebemben 2 kondom, de nem tudom elhasználni őket:
Ez az én gondom.
Tudjátok mit, szopjátok ki az ondóm...
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
