|
|
|
/Közr.: A Kész Srác/
Kész Srác:
"... A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéretet elnyerték,
az oroszlánok száját betömték.
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből,
erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak,
visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki,
sőt bilincseket és börtönt is;
megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak,
juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosóváa pusztákon és hegyeken,
meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet."
Rém Srác:
Komplex komplexusok. Mondd meg, hova jutok?
Köröttem rózsaszín burok. Veszélyes szavakat súgok,
Melyek szétszaggatják dobhártyád, én vetem ki kártyád,
Megmutatom neked bárcád, miközben lenyúlom a tárcád.
A szex nálam nem tabu, bár a méretem átlagos.
Elmém másnapos, de szívbaj nélkül rád tapos.
Kegyetlen mondatok, várnak szebb holnapok.
Bombajó zöldet tolhatok. Kösz, jól vagyok.
Toxikus oldatok, a saját szaromban olvadok,
Célok és fókusz nélkül nem tudom, hogy hol vagyok.
Valahol a semmi és a minden határmezsgyéjén.
A Pokol legmélyén rettegek, mikor eljön az éjfél.
Félek a szellemektől, a démonoktól, az éjtől.
Intuitív zsigeri érzéseim feltörnek a mélyből.
Paranoia, elmebaj, halálfélelem, pszichés fájdalom.
A világ a vállamon, de mint Atlasz, én vállalom.
Mentális ártalom, fizikális bántalom, elbájoló az este,
Mint egy áldozatnak szánt szűzlány tökéletes teste.
Vére rám festve, lelke a fejem felett kavarog.
Hátamon libabőr, szemem felragyog. Még több vért akarok!
Rituális ital, szívemben tombol ijesztő vihar.
A vágyaim hajtanának, az ösztön belülről kimar.
Szabadjára engedem agyam, a Pokol elszabadul,
Mint egy tornádó, indul útjára és tombol vadul.
Totális mentális szabadság, elementális vadság,
Infernális gazság, transzcendentális nagyság.
Nincs szociális rabság, egy új dimenzió kapuja nyitva.
Az igazság: elém tárul bensőm minden rejtett titka.
Ritka, ki eljut erre a szintre, hol már nincs határ.
Mindenki tudta, de nem hitte. Sok retardált szamár.
Mentális paralízis. Nesztek, itt az igazi krízis.
A levegőben fura fuvallat, és valami fertelmes íz is.
Eltompult érzések, pszichikális sértések,
Útját szegem minden félreértésnek, most én lépek.
A válaszom arra, ahogy kezeltek. Jöhetnek a kérdések!
Ne higgy az ép észnek. Megértem, hogy mért féltek.
Hisz érzitek a vészt, és hogy mi fog következni,
Hogy ki fog a sérelmek miatt a Sötéttel szövetkezni.
Lehet ölelkezni, mert lehet, hogy utoljára tehetitek.
A listámon neveitek, a haragot látják szemeitek.
A dühöt bennem nevelitek, a szót terelitek,
A szart keveritek. Kérdem: a gyűlöletet szeretitek?
Levágom fejeitek, kitépem beleitek, lecsapom kezeitek,
Kiszúrom szemeitek, megölöm feleitek, felvágom ereitek.
Eltévedt lélek, ki réges régóta a Gyűlöletnek él.
A Sötétség a hazája, meglelte békéjét, többé nem fél.
Ez vagyok én! Kinek agya egy más világban létezik.
Sokan fékezik indulataik, és perverz módon élvezik,
Hogy ők azok, kik a tisztes polgár eszméjét képezik,
A boldog tudatlanság állapotát vélve létük élhetik,
És sohasem kérdezik, mi, miért, mi célból történik.
Ellenfél és kard nélkül vívják értelmetlen csörtéik.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
