|
|
|
/Közr.: A Kész Srác/
Kész Srác:
"... A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéretet elnyerték,
az oroszlánok száját betömték.
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből,
erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak,
visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki,
sőt bilincseket és börtönt is;
megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak,
juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosóváa pusztákon és hegyeken,
meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet."
Rém Srác:
Komplex komplexusok. Mondd meg, hova jutok?
Köröttem rózsaszín burok. Veszélyes szavakat súgok,
Melyek szétszaggatják dobhártyád, én vetem ki kártyád,
Megmutatom neked bárcád, miközben lenyúlom a tárcád.
A szex nálam nem tabu, bár a méretem átlagos.
Elmém másnapos, de szívbaj nélkül rád tapos.
Kegyetlen mondatok, várnak szebb holnapok.
Bombajó zöldet tolhatok. Kösz, jól vagyok.
Toxikus oldatok, a saját szaromban olvadok,
Célok és fókusz nélkül nem tudom, hogy hol vagyok.
Valahol a semmi és a minden határmezsgyéjén.
A Pokol legmélyén rettegek, mikor eljön az éjfél.
Félek a szellemektől, a démonoktól, az éjtől.
Intuitív zsigeri érzéseim feltörnek a mélyből.
Paranoia, elmebaj, halálfélelem, pszichés fájdalom.
A világ a vállamon, de mint Atlasz, én vállalom.
Mentális ártalom, fizikális bántalom, elbájoló az este,
Mint egy áldozatnak szánt szűzlány tökéletes teste.
Vére rám festve, lelke a fejem felett kavarog.
Hátamon libabőr, szemem felragyog. Még több vért akarok!
Rituális ital, szívemben tombol ijesztő vihar.
A vágyaim hajtanának, az ösztön belülről kimar.
Szabadjára engedem agyam, a Pokol elszabadul,
Mint egy tornádó, indul útjára és tombol vadul.
Totális mentális szabadság, elementális vadság,
Infernális gazság, transzcendentális nagyság.
Nincs szociális rabság, egy új dimenzió kapuja nyitva.
Az igazság: elém tárul bensőm minden rejtett titka.
Ritka, ki eljut erre a szintre, hol már nincs határ.
Mindenki tudta, de nem hitte. Sok retardált szamár.
Mentális paralízis. Nesztek, itt az igazi krízis.
A levegőben fura fuvallat, és valami fertelmes íz is.
Eltompult érzések, pszichikális sértések,
Útját szegem minden félreértésnek, most én lépek.
A válaszom arra, ahogy kezeltek. Jöhetnek a kérdések!
Ne higgy az ép észnek. Megértem, hogy mért féltek.
Hisz érzitek a vészt, és hogy mi fog következni,
Hogy ki fog a sérelmek miatt a Sötéttel szövetkezni.
Lehet ölelkezni, mert lehet, hogy utoljára tehetitek.
A listámon neveitek, a haragot látják szemeitek.
A dühöt bennem nevelitek, a szót terelitek,
A szart keveritek. Kérdem: a gyűlöletet szeretitek?
Levágom fejeitek, kitépem beleitek, lecsapom kezeitek,
Kiszúrom szemeitek, megölöm feleitek, felvágom ereitek.
Eltévedt lélek, ki réges régóta a Gyűlöletnek él.
A Sötétség a hazája, meglelte békéjét, többé nem fél.
Ez vagyok én! Kinek agya egy más világban létezik.
Sokan fékezik indulataik, és perverz módon élvezik,
Hogy ők azok, kik a tisztes polgár eszméjét képezik,
A boldog tudatlanság állapotát vélve létük élhetik,
És sohasem kérdezik, mi, miért, mi célból történik.
Ellenfél és kard nélkül vívják értelmetlen csörtéik.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
