|
|
|
|
|
/Közr.: A Kész Srác/
Kész Srác:
"... A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéretet elnyerték,
az oroszlánok száját betömték.
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből,
erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.
Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak,
visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.
Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki,
sőt bilincseket és börtönt is;
megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak,
juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,
A kikre nem volt méltó e világ, bujdosóváa pusztákon és hegyeken,
meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.
És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet."
Rém Srác:
Komplex komplexusok. Mondd meg, hova jutok?
Köröttem rózsaszín burok. Veszélyes szavakat súgok,
Melyek szétszaggatják dobhártyád, én vetem ki kártyád,
Megmutatom neked bárcád, miközben lenyúlom a tárcád.
A szex nálam nem tabu, bár a méretem átlagos.
Elmém másnapos, de szívbaj nélkül rád tapos.
Kegyetlen mondatok, várnak szebb holnapok.
Bombajó zöldet tolhatok. Kösz, jól vagyok.
Toxikus oldatok, a saját szaromban olvadok,
Célok és fókusz nélkül nem tudom, hogy hol vagyok.
Valahol a semmi és a minden határmezsgyéjén.
A Pokol legmélyén rettegek, mikor eljön az éjfél.
Félek a szellemektől, a démonoktól, az éjtől.
Intuitív zsigeri érzéseim feltörnek a mélyből.
Paranoia, elmebaj, halálfélelem, pszichés fájdalom.
A világ a vállamon, de mint Atlasz, én vállalom.
Mentális ártalom, fizikális bántalom, elbájoló az este,
Mint egy áldozatnak szánt szűzlány tökéletes teste.
Vére rám festve, lelke a fejem felett kavarog.
Hátamon libabőr, szemem felragyog. Még több vért akarok!
Rituális ital, szívemben tombol ijesztő vihar.
A vágyaim hajtanának, az ösztön belülről kimar.
Szabadjára engedem agyam, a Pokol elszabadul,
Mint egy tornádó, indul útjára és tombol vadul.
Totális mentális szabadság, elementális vadság,
Infernális gazság, transzcendentális nagyság.
Nincs szociális rabság, egy új dimenzió kapuja nyitva.
Az igazság: elém tárul bensőm minden rejtett titka.
Ritka, ki eljut erre a szintre, hol már nincs határ.
Mindenki tudta, de nem hitte. Sok retardált szamár.
Mentális paralízis. Nesztek, itt az igazi krízis.
A levegőben fura fuvallat, és valami fertelmes íz is.
Eltompult érzések, pszichikális sértések,
Útját szegem minden félreértésnek, most én lépek.
A válaszom arra, ahogy kezeltek. Jöhetnek a kérdések!
Ne higgy az ép észnek. Megértem, hogy mért féltek.
Hisz érzitek a vészt, és hogy mi fog következni,
Hogy ki fog a sérelmek miatt a Sötéttel szövetkezni.
Lehet ölelkezni, mert lehet, hogy utoljára tehetitek.
A listámon neveitek, a haragot látják szemeitek.
A dühöt bennem nevelitek, a szót terelitek,
A szart keveritek. Kérdem: a gyűlöletet szeretitek?
Levágom fejeitek, kitépem beleitek, lecsapom kezeitek,
Kiszúrom szemeitek, megölöm feleitek, felvágom ereitek.
Eltévedt lélek, ki réges régóta a Gyűlöletnek él.
A Sötétség a hazája, meglelte békéjét, többé nem fél.
Ez vagyok én! Kinek agya egy más világban létezik.
Sokan fékezik indulataik, és perverz módon élvezik,
Hogy ők azok, kik a tisztes polgár eszméjét képezik,
A boldog tudatlanság állapotát vélve létük élhetik,
És sohasem kérdezik, mi, miért, mi célból történik.
Ellenfél és kard nélkül vívják értelmetlen csörtéik.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
