|
|
|
Rém Srác:
Az agyam teljesen kiborítod, a szuszt is kiszorítod,
Édes szádat vigyorítod, levágjam clitorisod?
Meneküljön, aki szarba hoz, mert a Rém Srác farba tosz.
A földön vonaglasz majd, mint egy vérző albatrosz
Nagyot esel, mint Ikarosz, szar az élet, szar a léped, a májad.
Elrothadt a bájad, kiszablak, lecsapolom a hájad.
Kipihentem a fáradtságom, az agyam, másnapom.
Minden gondom rád rakom, ami csak idegi fájdalom.
Magam nem áltatom: IDEGBETEG VAGYOK BAZDMEG!
Visítod majd: " - Rém Srác, az életemet hagyd meg!"
Tudom nem erre vágytál, itt egy ágytál, ugye hánytál,
Mikor farkam végén kicsiny fekáliát láttál?
De az a tied, szóval, kérlek, ne ijedj meg tőle.
Csőre vagyok töltve, bukj újból az előbőrre!
Nem a szőröm bökte, hanem késem, amit benned helyeztem el,
Hogy ezt a gyönyörű éjszakád sohase felejtsd el.
Ágyad feltúrtam, segged megkúrtam, agyad megfúrtam,
És mint az ál-Kenny, a pudvás pinádba bújtam.
Arcod porba dugva, rektális nyílásod Rocco-módra túrva.
Dobhártyádba üvöltöm: VÉREZZ KURVA!
Mondd meg nekem, mi vagyok: zseni vagy őrült?
De gyilkolási táram újabb ötletekkel bővült:
Pentagrammba helyezlek, bőröd felhúzom a necronomiconra,
Véreddel festek infernális jeleket egy templomi ikonra.
Zsír Srác:
A torzult vágyam eddig elérhetetlen álom:
Meztelenül feküdni, orgazmust megélt lányon.
Várom a napot, de lehet, hogy nem is akarom.
Nem szeretnék egy nedvedző fekélyt a makkomon.
Nem szeretnék denevéres, tácsértost ápolni,
És később a józan gondolkodásomat ezzel gátolni.
Eddig mindenki szépeket mesélt a szexről,
De mindenki hallgat a vele járó vészről.
Nem akarok a rabjává válni, éjjel-nappal csak arra várni.
Nem akarok még jobban kiszolgáltatottá válni,
A farkammal gondolkodni, és az útjait járni.
De az is lehet, hogy nem lesz ilyen alkalom.
Nem baj, ha nem lesz más: van 2 megeddzett alkarom.
Nyugodt Srác:
Vágyaim vannak ugyan, de azok teljesen normálisak nem pedig torzultak.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
