|
|
|
Rém Srác:
Energialöketek, véres köpetek, mélyen megbúvó gyökerek.
Újabb rendszer ellenes szöveget elkövetek.
Desszertek, aperitifek, mélyhűtött köretek.
Ha befejeztétek, most én jöhetek.
Kihasznált testek, puhányok, restek.
Xanaxszal szöveteimben vérrel írt szavakat festek.
Őrület, gyűlölet, halál és harag.
Vértől csöpögő falak, kibelezett halak.
Csak az idegesség maradt, magamból kifestem.
A sötétre kifekszem, az emberi fajból kivesztem.
Nem tartozom ide. Haragudjak, de kire?
Csak magamra?
Gonosz gondolatok, alantas fondorlatok kúsznak lassan az agyamba.
Előttem téglafal, elmémben képzavar,
Nappalom félhomály, kezemben gépcsavar.
Szememben vérerek, feszülten térdelek,
Köröttem térerők, elnyűtten ébredek.
Folyton csak kérdezek, de választ nem kapok.
Szívem lassan ver, érzem, hogy meghalok.
Szavakat suttogok, magamba tuszkolok
Szereket, melyeket zsebemben dugdosok.
Nézésem zaklató, mindenre kapható,
Légzésem szaggató, nehezen hallható...
Zsír Srác:
Feküdtem reggel az ágyamban.
Kis Andiról álmodtam álmomban.
Arról is, hogy kocsival mentem, egy házba beléptem,
Leültem egy székre, és szépen betéptem.
Xilites rágó, Vereckei-hágó, én akkor nem ott voltam,
Ha jól emlékszem, az orosz sztyeppeken szekeret toltam.
Én nem így akartam, előre szóltam,
El is jöttem, a medvékkel harcoltam.
De a tajgát meguntam, egy kicsit elkumtam,
Elindultam délre, de nem kúrtam félre.
Ringyók, térdre! Szopjatok kékre!
Ha még nem kajáltatok, ez lesz ebédre.
Nem kell a szobámba mályva tapéta,
Csak egy ötszemélyes CCCP rakéta.
2 lábam közt a botom staféta,
Fogd meg jól, s belőlem fog szólni a próféta.
Ez nem Görögország, és nem Kréta,
Nézz az orrod elé, te idióta, analfabéta.
Nyugodt Srác:
Motyogó, mindent kikotyogó, örök mozgó, torzó
A lányok szerint vonzó, bibét nem porzó szél,
A szép lányoktól fél, magából soha ki nem kél.
Végzete szerint él, nem lázad, éppen ezért soha el nem fárad,
Nem veszíthet, mert nem kezd harcot, szótlan viseli a kudarcot,
Mint a bárány, kit kivégezni visznek,
Úgy kell a világnak, mint cián-mérgezés a víznek.
De most betoppan, egy öngyilkos merénylő újból robban,
Új élete kezdődik bebábozódott állapotban, burokban,
Hiszen a meglelt kirakósjáték-részlet a hiányzó darab,
Eddig is tróger volt a Nyugodt Srác, és továbbra is az marad.
A jövő kecsegtető, bár múltja nincs,
Hihetetlen, de léte számára a legnagyobb kincs.
Kertkovácsoló, pénzharácsoló, nem olcsó, léha préda,
Csajozásban béna, hiszen rég megkukult, néma.
Nem szól, hisz semmi értelme nem lenne,
Ha volna jó dumája, azzal éppúgy semmire se menne.
Terve, elképzelése folyton dugába dől, de már nem bánja,
Csak csonka családja, ami esténként szeretettel várja.
Beteg Srác:
Sötétben tapogató, labdát adogató,
Ide-oda pattogó, cukorka nyalogató.
Nem csak a képzeletedben lakó, zöld szemű manó.
Négy darab bölcsességfoggal, öntudattal és joggal,
Jogot formálva, gyakran próbálva,
Nyugodtan fekve, lábat lóbállva,
Érdekesen hamis ideológiákat formálva,
Magában motyogva, darabokra potyogva,
Hamis mosollyal vicsorog a nem létező okokra.
Hisz nem vagyok szép, de szíveket török,
Mivel nőket ölök, mert a szerelem örök.
Pont, mint a Halál.
Tisztellek, és meghajlok, mint Mátrixban a kanál.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
