|
|
|
Rém Srác:
Rád nézek, s a vágyaim látom szemedben:
Nyelvem melleden, kéjlécem kezedben.
Még csak 13 vagy, de tested 19,
Rád nézek, s én se tudom, hogy mi lesz.
Elkaplak, majd rád ugrok, és majd megtudod,
Hogy milyen egy igazi férfi, mikor megdugom rektumod.
Vagy fojtogatni kezdelek, amíg csak elmegyek,
Miközben véresre szívom zsenge, kis melledet.
Begerjedek tőled, arra gondolok, hogy fájhat,
Mikor a Rém Srác az ánuszodban utat vájhat.
Rágjad a fülem, ha fáj, visíts nagyon,
Mert nincs kegyelem, ha végbeled megkapom.
Véresre rakom, elborult nézéssel, durván beléd hatolok,
Hiszen hátsód formája megigéz, levegőért kapkodok.
Kell a végbeled, beléd akarok élvezni.
Ánuszod magamon érezni, s atomjaira szétszedni.
Zsenge vagy, ártatlan, feltérképezetlen a kis kelyhed.
Rószaszín, karamellillatú. Nem fekete, s nem erjed.
Péniszem száddal verjed, kapd be tövig, és nyeljed.
Hadd jussak be hátul, hátsód, kérlek, toljad feljebb.
Beteg Srác:
Megfojt a meleg, a hőség éget.
A forróság délibábként vetít elém egy képet.
A húspiacon fekszem, békésen, sörözve.
Fél perc múlva egy ártatlan szűz lányt török be.
Megnyomorítom örökre, a strandon egy elhagyott sarokba'.
Tépem a haját, szívom a nyakát, fogom a melleit marokba.
Gyúrom, a nyelvem a combja közé fúrom.
Sikítva rúg-kapál, de én tudom, hogy akarja.
Ő lesz a gyűjteményem legédesebb darabja.
Menekülni próbál. " - Ez a melltartó jól áll."
- Suttogom a fülébe halkan.
Összerezzen teste, mert már tudja: "Baj van!".
Érzi, és tudja, hogy meg fogom gyilkolni.
Meggyalázom, megalázom, s megpróbálom titkolni,
Ahogy magamévá tettem, ahogy vérzett, ahogy szenvedett,
Ahogy görcsösen szorított, s ahogy később engedett.
Érezni az illatát, s a testét, ahogy lázad,
Látni a félelmet a szemében, érzeni, ahogy fárad.
Rámászni durván, megütni, harapni.
Ártatlanságát tiszavirágként learatni.
Megbaszni, megkúrni, suttogni: " - Édesem."
Hallani, ahogy üvölt: " - Miért kell meghalnom 12 évesen?!"
Magamévá tenni egyszer és örökre,
S aztán feküdni a húspiacon békésen, sörözve.
Zsír Srác:
Engem nem izgat fel a sok bikini látványa,
Nem érdekel a csúnya német lánya.
Utálom a szőrös lányokat, a dzsimbók-erdőt,
Utálom a rétestésztát, a tácsértos velőt.
Szeretem az átlátszó, sejtető dolgokat,
Akarom hallani a fülembe suttogó kéjelgő hangokat.
Csak legeltetem a szemem a feszülő vénuszdombokon,
Majd elfekszem álló farokkal a parti homokon.
Nyugodt Srác:
Nekem a strandolásrol eszembe jutnak a fedetlen keblek,
Melyek a gravitációnak engedve a porban hevernek,
És nem értem, miért használjátok ezt a női intrikát,
Német vénasszonyok, gyakoroljatok már egy kis önkritikát!
Vagy menjetek haza és fürödjetek a jeges Északi-tengerben,
Mert nem tudom megenni a sonkásszendvicset, amit rendeltem.
De még ha csak fiatalok lennének és jól állna nekik,
Akkor se tudnák a látvánnyal felajzani Petit - vagyis a Nyugodt Srácot
Aki pornófilmet nézve, már sokkal különbet is látott.
Strandolni pedig jó, kiváltképp a nyári hatalmas melegben,
Prüszkölő bálnát is észleltem már egyetlenegy esetben.
Évről évre visszatér a nyilvános WC-k kellemes szaga,
A csempe úszik a húgyban, de ez nem a szolgáltató baja.
Na és a kaja, hogy friss a külföldi mind-mind elhitte,
Meg az elengedhetetlen kiáltás: "Kukorica, Mais bitte!"
De a szobámban kelek, mert a kaputelefon az álmot elvitte...
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
