|
|
|
Rém Srác:
Számomra kissé visszás ez a mai, modern világ:
A mai, modern bikák, és a mai modern picsák.
Kiváltképp a világnézetük, és az egész lényegük,
És, hogy hülyének néznek minket, mikor ésszel érvelünk.
Hogy mi a faszt képzelünk, mikor kritizálunk?
Hogy úgy hisszük, jogunkban áll, hogy dirigálunk.
De ez csak vélemény. Vagy már saját véleményünk se lehet?
Ha ez a lét túl egysíkú, nem kémlelketjük az eget?
Sok dilettáns, arrogáns, intoleráns majom.
Ha ők nem lennének, úgy érzem, nem lenne különösebb bajom
A környezetemmel,
És nem lennék támadva a bölcseletemmel,
Mely nem is olyan bölcs, csak reális és logikus,
Kicsit pesszimista, szarkasztikus, cinikus és sztoikus.
Nem érezném elveszettnek magam a Földön,
S nem érezném, hogy szellememnek testem egy börtön.
Nem kéne anyukámtól sörre kérnem kölcsön,
S nem érezném, hogy időmet vesztegetve töltöm.
Nem kéne a tömegközlekedéstől annyira félnem,
És nem kéne hánynom, mikor a tévémet nézem.
Nem kéne görcsölnöm, hogy hogyan lesz pénzem,
Csak szabadon és kiegyensúlyozottan magamnak élnem.
Zsír Srác:
Szerintem a kommunizmus jó volt egykoron.
Remélem, ezt a vad kapitalizmust is megszokom,
Ahol egyfolytában plázák épülnek,
A csúnya lányok megszépülnek.
A régi tradíciók elévülnek,
Az emberek a mókuskerékben elszédülnek.
Nem tudnak egy pillanatra megállni,
Nem képesek az emberre 5 percet szánni.
Nem tudnak várni, nem tudnak megalkuvás nélkül élni.
Nem tudnának szívből adni, vagy kérni.
A jól bevált szabályok értelmet vesztenek.
Az emberek lopnak, hazudnak, csalnak, tettetnek.
Hitet vesztenek, már nem vetnek keresztet.
Már csak a rend árnyékát élik,
Az előrejutáshoz a Sátán segítségét kérik.
Az erkölcsöt saját mércéjükkel mérik,
Szektákra oszlanak, lelkileg kifosztanak,
Mindent ellepnek, mint egy sáskaraj.
Tisztaszívből örülök neked dicső emberi faj.
Beteg Srác:
A zene szeretete, ami stílustól független.
A barátaimmal e mellett csüggedten tüntettem.
De rá kellett jönnöm, hogy csak anyázás, meg fika
Létezik, ez az egyetlen hazai taktika.
S igazából kevesen figyelnek magára, a zenére,
Amire szüksége van mindenkinek, mint gyereknek az ebédre.
A zene szórakoztat, örömet hozhat,
Elgondolkodtat, vagy bánatot oszlat.
Érzelmeket kifejez, magával ragad, utaztat,
Igazi muzsikával bárki drog nélkül utazhat.
Lehet az Hip-Hop, techno, drum & bass, hardcore,
Vagy punk, folklór: a zene semmiben sem gátol.
Sőt, épít, sőt, életünk során egész végig alakít,
Hogy milyen zenét hallgat, az meghatároz valakit.
De a stílushoz kapcsolódó öltözködési szokások
Lassan fontosabbak lesznek, mint az erkölcsi morálok.
Szóval, ne a ruhát nézd, hanem a zenét, amit hallgatsz!
Köszönd meg, amit tőle kapsz, és örülj, ha te is adhatsz.
Nyugodt Srác:
Azon gondolkodom, mit mondhatnék Én még?
Tudom, az ártatlanságunk elveszett már rég.
Nincs már egy őszinte nézés, egy őszinte kérdés,
Minden, ami maradt az irigység és az alázó sértés.
A féltés is hazug, mint az ölelés vagy egy mosoly,
A kétoldalas puszi, pedig azt hittük, hogy komoly.
Az eredendő bűn már nem csupán csak a megszületés ténye,
Kiegészült egy képpel, ez a fogamzás visszás körülménye.
A hely lehet egy kocsi hátsóülése vagy táborban egy sátor,
Aki bárhol odateszi magát, mostanában az az igazán bátor.
Mindenki élvezi a szabadságot, pedig olyan, mint egy hologram,
Annyit sem ér, mint egy név helyett megadott hamis monogram,
Látszólagos, de kapatos, sokak szerint élvezhető, magasztos,
Szerintem, amit szabadság nevén kapunk, az hazug, és alantos.
Aki sok helyütt megfordul, annak az élete kalandos,
De vedd észre, az ásványvíz, amit kapsz, még az is palackos.
Be van zárva, mint te ebbe az ócska, romlott, értéktelen világba
A Srácok most elmondták véleményüket, és remélem, nem volt hiába...
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
