|
|
|
ODUPLA:
Báros a hangulatom, bár már nálam ez nem fless.
Sebhelyesek settenkedtek, sem helyesek és nem fejesek.
Fejetlen kisgyerekek voltunk, de még nem vágtuk,
ez a kút a WU, amibe beleesünk, ez lesz a vesztünk.
Gyere közelebb, hadd meséljek ennél szebbeket, a rakétát átadom, de nem feledem,
mikor egyszer szétverték a fejem,
de nem kérdeztem mit vétettem, szerelembe is beleestem.
Szilvia fényesebb, mint a hajnal csillaga, csillapíthatatlan érzések hada, Angie szava.
Még emlékszem a szagodra, vak voltam, de már látok,
hideg korlátok, sarkok, itt vannak a wacuumos arcok.
Készfhészek, Odupla, meg Kórboncnok,
A haláltól ódzkodok, vacogok, ha a magányra gondolok.
Gondolatban, gondolában, gondolkozok, sóhajtok, mokoját gyújtok, ti meg csak gyúrtok.
Lámpát gyújtok az éjszakában, hallgass az éj szavában, élj szabadon, mint a Szaharában,
szemedet vájják ki a szarkák, ha szádra veszed a Sectah-t,
Tábortüzet rakok az üres téren.
Látszik a leheletem az üvegen, üldözött lettem, csúf öregek suttognak körülöttem.
Körön belül körülbelül nem tudom mit vétettem.
SAIID:
Az egyik hányik a pucctól, a másiknak bűz van a tabánban
De itt, ott is lopnak, mint a ?Tűz van babám?-ban
Pöttöm Pannáknak, Hüvelyk Matyiknak kisujjnyi a szállás
szóra bírnak, ha indul a kisujj-nyiszálás
Sok aki dzsóra virrad ott is, Párosok, meg páratlanok
Sárosok, meg ártatlanok, elítéltek, pártatlanok
Nem menekülhet az ál-intelek2Unlimited,
A fáin telek túloldalán is állon intenek
A tudásod ásod alá, mert az túl általános
De lesz megint ősz, és jönnek megint telek
Egyesek le tudják szarni, de legyintenek bután is
Ez már annyira véres, hogy szinte nem brutális
Itt színtelen a színes, szagtalan az aktuális, amit hintenek
Nincs a másiknak a szintje meg
De nekimennek a hintóknak a hentesek
Mert túl sokáig lógtak kint a szennyesek...
Kertváros, herkások, telehányt wc
Egyedül nem megy csak a fele abc
Spanom mérd meg még egyszer kérlek a másfél g-t
De most használj más mércét
Mindenhol klikkekben ülünk, mint az utolsó vacsorán
De ez hagyomány, mint a késsel hadonászó apukák
ha felsír esténként a nem kívánt adomány
na jóvan ne pofázzá? adom má?!
Álmomban egy au-pair lecidál a tengeren is túl
És az alkesz megráncigál, ha a kender letisztult
De igazából silány ez a valóság
A nők csak műkörmös, parókás,
Fiatalnak tűnő parfümtől bűzlő csalóka mamókák
Itt az oldalwiz az halott ág.
Összekólázott ruhák lógnak a fregolin
Szól a halálfos zsigulikból a shaolin!
Végéhez közeledik Lombos Márton műsora a Beat rádión, az utolsó két rész a hallgatókon is múlik!
