|
|
|
| Előadó: | Fhészek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
KÓRBONCNOK:
Leszabok egy Kalinkát, a klubban kalimpálok, a lábon alig állok, vaginát navigálok,
csinosak a lányok, a fülemben a sztárok, megfojt a füst, olyan most a klub,
mint egy fortyogó üst. Megbasz a szaxi, szoszi taxi. Ezt lekéstem baszki!
Phasski two, lehúz a bú, szól a Wu! Darabol a crew, Masta meg Tru,
Brooklyn a Zoo, Frequent shit new, lenéz ránk az Úr, hogy ez cool!
Dejó! Ez Keyo? Hello miss Mayo Chicks! Kell egy kis majom chips?
Aki lóvéért nyúl, aztán kúr, az fúj!
A vérem mondja, hogy a szám a rímet tolja, mert az ütemet nekem a szívem zakatolja!
Senki se szavatolja, hogy szar a dolga, mert az para volna!
Az igazság pengeként darabolna, a cucctól szétesnek, mint Maradona,
aztán a neten barangolva, széles sávval futnak bele egy karambolba.
Ha spanod arab volna, haragból darabolna, kajszi fain volna, ha kevesebbet tolna.
Ez a szívós létforma, az agyadat szétoltja, kifordulsz magadból, a testedből, az alakból,
flesselsz az adagtól, mint Ray, nem akarod bevallani, de tudod, hogy ez tré.
Ez volt az A, és most jön a B! Baby, Wu-Tang is maybe,
Talán, ez a fejthetetlen talány, megcsörrent a lány,
haver, de nem kell a kamat, hogy szopd a farkamat.
ODUPLA:
Utolsó dekk, te meg teregeted a szennyesed,
ez megeshet, nagy baleset, büfögsz egy beleset.
Sose halunk meg, te sose hallod meg, amit a Fhészek mond neked!
Éjszakai sasok, sasold a híreket, kész tényeket,
ha a fekete lyukon át keresed a skizo frame-eket, meg a rémeket.
Tekerj négyet, hogy itt legyen a névjegyem, lételem, amit fogsz, ha jó a vételem,
Owis meg Izzy a fontos lételem, védelem, a végtelen határozza meg a vérem, de kérem.
ODupla, uccsó szart tolok az agyba, azt' húzok a faszba, szétcsúszok, mint a plazma,
Matekről jött a matt flesse, good materiál úgy macerál, mint acélcsimpánz a zongorán,
orbitális szindróma, összeesünk, mint Róma, menekülök, ráugrok egy liánra hiába, a lírába,
nem megyek tole Kínába, kínálkozik nekem a gádzsi, de én nem megyek le tőle spárgába, Spártába.
Bemerülök a mártásba, de nem vágja, már áskáládik:
Szajrét csempésznek váltáskor a válltáskádba!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
