|
|
|
KÓRBONCNOK:
Drakula támad, a vérpiros szeme szúrja a hátad,
leesik az állad, mikor átugrod a gátat,
a Kórboncnok egy ember és egyben egy állat,
egy gondolat egy párlat.
A könyvekből kinézed, a bibliából idézet,
a nukleáris ítélet, a skizofrén rímképlet, a rímfészek, a földalatti régészek már rég készek.
Elfogyott az ép lélek az ép testben, mert rendesen szétestem szép Pesten.
Az elmédet szétfestem a rémálom képekkel,
becsókol a Kórboncnok a nukleáris méreggel,
a vulgáris tényekkel bemászok az agyadba, a tudatodig haladva hasadok,
a penge élén vasalok, táncolok,
ebbe a rohadó világba lázadok,
az arcodra rászarok!
Sokkollak az utcával,
a gettó cuccával, az Aza cuccával...
AZA:
Előugrok a ködből, a ködmönöm kőből,
öldöklök az öklömmel az öklöm felőröl felülről,
aztán felülök a tetőre, rálátok a temetőre, holló kering körbe.
Időre megyek, megvan a helyem,
a selyem herémet lengetem, a szél fújja a fejem.
Az eredbe a téren a tűdet tereled, ez szerelem, gyere velem te veréb-elem!
Remélem nem veled ébredek,
ha éberedek, akkor némbereket észlelek.
Itt van két kész gyerek, fészkelnek a sasok! Haver, akkor szólj, ha sok itt a WU fless.
Nem kellenek szerek, mert a földgömb az kerek,
a zöld gomb is kerek, azért ölt gombával a retek, mert a szondától remeg.
Ti „como estas”, én meg komoly esztéta, csőtészta te vézna! Géz kell, ha a kéz béna.
Vagy levágom ha akarod a karod, Karola a kárómat karolod, közben meg farolok.
Csak tarolok..Gádzsikat arcon pakolok, haver, én rakodok.
ODUPLA:
Sokszor ikonok, vírusok sokkolják a stílusom,
pedig nem adtam okot, a puskák meg a tokok, atomok, töltetek,
meg vegyi fegyverek, rémálmok, lidércek, szellemek:
frusztrált feszültséget varázsolok belétek
Full hardcore őrület terjeng a levegőbe’,
nem érted, nem érzed a stílust te féreg!
Remegsz ha jön a véged,
aztán a tűz megéget, az Istent kéred, erősen nézed a szentképet,
rohad a képed, ahogy eléd lépek, egy pacsi aztán leléptek.
Ez itt a finish itt a vége! Érzem ez már a gyűlölet szele,
mint a negatív, meg a pozitív pólusok vonzó ereje,
a real zenénk ereje legyőz minden felkelő szörnyet, óriás grizzlit,
az erőnk meg csak izzik, mint a vulkán, kitörünk-
19 KP figyelj! Lassan felkelünk a nappal szemben, szivárványos színekben,
Lécci bízz bennem! Ez a Fhészek flesse, repülünk a fellegekbe,
Átlépek már a 3d-be, más dimenzió, más élet lép a képbe, kép a képbe.
De nincsen háttérzene, energia eredezik az eremben,
eljön az ítélet napja, a Fhészek rabja lebilincsel,
miközben meglincsel az ország szaga,
a Fhészek szabja, szabján karddal szakajtok szent szarba
Végéhez közeledik Lombos Márton műsora a Beat rádión, az utolsó két rész a hallgatókon is múlik!
