|
|
|
A Fekete Lovag: (ének 1)
Anyám, anyám, éjdösanyám...
Kesely-lábú éjdösanyám...
Apám, apám, éjdösapám...
Donga-lábú éjdösapám...
Jaj, de nagyon szeretlek...
A Fekete Lovag: (szöveg 1)
Rám nézel, és mit látsz? Őrültnek nézel.
Nem érted, hogy ez a Zádori gyerek mit képzel
Magáról. Először Rich-Zed volt, aztán Durva Fény
Most meg valami Fekete Lovag. Kérdem én,
Mit számít a név, mikor így is eredeti a zeném.
Engem nem érdekel a sok hozzá nem értő vélemény.
Kinek az érdekét sértem én a szövegeimmel?
Vagy épphogy szíven találtam valakit a lövegeimmel?
Valakinek nem tetszik, hogy nem hétköznapi képzelőerővel bírok?
Én csak olyan szövegeket írok, amik legbelülről jönnek.
De úgy látszik, hogy sokakat harcra hívok.
Félreértenek, de nem sírok, csak nevetek ezen.
Mikor meghallom a zenét, elfeledkezem magamról.
Hagyom, hogy az elmém vezesse a kezem.
Hagyom, hogy a szellemem játszadozzon velem.
Rá bízom magam, mert így lehet tökéletes a szöveg.
Szarok rá, hogy megért-e az igénytelen tömeg.
Ezt már kis túlzással művészetnek is lehet nevezni.
Zene, melyet csak utálni lehet, vagy csak szeretni.
Nem pedig nevetni rajta, mint valami ócska komédián.
Mert bosszút állok, mint Hamlet Ophélián.
Leszámolás lesz, de nem Kis-Tokióban.
A Hosszúkések éjszakáján én voltam inkognitóban.
Nem fitogtatom az erőm, és nem beszélek a levegőbe,
De én juttattam Jon-Benet Ramsey-t a temetőbe.
Na, mit látsz, ha rám nézel?
A Fekete Lovag: (ének 2)
Elmegyek, elmegyek én...
Itt vagyok a világ tetején...
A Fekete Lovag: (szöveg 2)
Plaza-ribik figyeljetek! Nem lenne zokszó,
Ha elláthatnám az ánuszotokat, mint Rocco.
Véreznétek, mint az első ribi a "Popó-mániában".
Sok női hátsó szerepelt sok szexuális fantáziámban.
Biztonságos szexet akarsz? Rakd mellbe!
Aztán bele a szájába, de nézd, hogy lenyelje!
Maradjon az övé, ha már úgy megdolgozott érte.
Megérdemli az ajándékot, hiszen vörös a térde.
Kérte, kérte, mert ízletesnek vélte,
De nem nagyon örült, mikor az anyag a szemét érte.
Most befejezem, mert kezdek túl perverz lenni.
Egy ilyen szövegű számra kinek lenne kedve enni?
Törpe, nagyi, pisi, kaki, homo, pedo, leszbi,
Szodomita, szado-mazo, gyilok� Azt' majd lesz bi.
Nekem a pult alól tólják az illegális filmeket.
"Rocco legújabb analízise" nagyon megihletett.
El is határoztam, hogy pornó-producer leszek.
Hogy Kovit kiszorítva a pornó Spilbergje leszek.
Na, mit látsz, ha rám nézel?
A Boldogság Hóhéra
Ha rám nézel, mit látsz?
Az biztos, én nem perverz vagyok,
Én nem ütöm a kurvát, én nem a muffnak adok.
A nőktől Én gyengéd szeretetet kapok.
Viszont a sok nyálas köcsögnek kegyelmet nem adok.
Minden diszkós majmot külön szájba csapok.
Csak ütök, vágok, mást élni nem hagyok,
Mert ha meglátom őket, mint a Mátrix, kattanok
El nem akadok, és senkire nem hallgatok.
A jelszó: Veszett vagyok
Mint Doc Holliday, én is egy féregként élek.
Üdvözülést Istentől nem is remélek.
Inkább beszélek, henyélek és másokat lenézek.
Az erő velem van, mint Darth Maullal, csak
Nekem nincs ellenfelem, nincs Obi-van Kenobi,
Úgyhogy előre török
Ha rám nézel mit látsz? Csak jövök és lövök.
A Fekete Lovag: (ének 3)
Olyan szép vagyok, hogy az már nem igaz,
Csak az baj,
Hogy nem vagyok olyan szép, mintha 2-szer ilyen szép lennék...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
