|
|
|
Az Időutazó [bevezető]:
Yo!
A Ricsiék
A Fekete Lovag és Az Időutazó különös kalandjai
Egy újabb dal
Ez a mi slágerünk
Felismersz?!
Az Időutazó [szöveg]:
Nekem senki sem árthat, túléltem már nagy harcot vagy százat
Ez már nem az első század, mikor Az időutazó a hatalom ellen lázad
És soha el nem fárad, soha ki nem szárad, csak táthatod a szádat,
Láttam már felkoncolt lázadókat, és láttam keresztfákat.
Tivornyáztam Dionüszosszal, együtt estem el Spartacusszal,
Együtt szoptam a farkas csecsét Romulusszal és Rémusszal,
Felépítettem Rómát. Én voltam Dávid, az emberek meg Góliát,
Akkoriban is sok vér folyt, de a becsületünkön nem esett folt,
Mert minden ember bátor és igazi férfi volt.
De ma már a érték sem igazi érték, a szépség sem igazi szépség,
A vétség sem igazi vétség, a rossz sem rossz, de kétes a kétség.
Ha összehasonlítom a jelent és a múltat, a szép idők sajnos elmúltak,
A legnagyobb harcosok elhunytak, az üldözöttek barlangokba bújtak,
Az álnok árulók elhulltak, akikért könnyek nem hulltak.
Harcoltam már a spártaiak között, döntöttem gyerekek élete fölött,
Ültem már rácsok mögött a kivégzésemre várva, voltam már árva,
De az egyiptomi hercegnő rámtalált egy gyermekosárban,
Nevet adott és Mózes lettem,
Nem lehet elfelejteni, amit a Vörös tengerrel tettem.
Felismersz, hogy ki lehettem?
A Fekete Lovag [közjáték]:
Na
Most jön a táncos rész (Hahó, emberek!)
Na
Táncoltok már? (Hahó!)
Vagy nem?
Na jó, akkor elkezdem a reppet (Jeeeee!)
A Fekete Lovag [szöveg]:
Jártam már a Sorbone-ra, de akkor még mindenki Villonnak hívott.
Én jelentettem a nívót,
Mert a költészetem már akkor is kirívott a többiek közül.
Kiittam már egy méregpoharat is,
Mert a nézeteim túl előrehaladottak voltak.
A szemellenzős nagyokosok ellenem voltak, mert nem értettek meg.
Fenyegetést jelentettem számukra, mint a barbárok Rómára.
Én írtam az első betűket a Tórába, és én voltam az,
Akit nem tudtak beültetni a világtörténelem legelső tanórájára.
Jártam-keltem tógában, de akkor már Marcus Aurelius-nak neveztek.
Filozófiám miatt sokan szerettek, mások inkább eltemettek, kinevettek
És semmibe vettek, bár én csak segíteni akartam nektek embereknek.
Láttam égni Rómát, századokkal előtte pedig az első Olimpiát.
Láttam imádkozni Leónidászt a nagy csata előtt.
Láttam már vérben úszni a Vérmezőt.
Láttam "A hetvenkedő katonát".
Felépítettem a Shaolin szerzetesek első templomát,
És a Császári Palotát.
Marlowe rólam leste a dolgozatát, amiből a "Dr. Faustus-hoz" merített.
Mikor rákérdeztem, hogy miért csalt, csak ködösített.
Én mondtam Napoleonnak,
Hogy "A történelem megállapodáson alapuló hazugság".
Sírrablók törték fel nyughelyem, és meglopták halotti maszkom,
De mielőtt meghaltam megátkoztam mindenkit, aki megzavar, amíg alszom,
Hiszen én voltam Tutenkhamon.
A Dávid szoborhoz és a Laokón-csoporthoz én álltam modellt,
Mert elvállaltam.
7 sovány és 7 kövér tehenet láttam álmomban.
Én soha senkit sem áltattam.
Hívj Um-Napistinek, hiszen az örökélet titka nálam van.
És tudd meg, hogy 42 kilométer van a lábamban.
Az utolsó előadásomon beKÉPZELTem, hogy BETEG vagyok, bele is haltam.
Matematika és fizika dolgozataim előtt mindig szégyent valltam.
"A társadalom elmélete" mindig is izgatott.
Az én részegen elböfögött mondataim gondolkodtatták el Kantot.
Írtam négysoros verset a halálos ítéletem szélére,
Úgy, mint a "Metamorphoses"-t.
Láttam röhögni Nérót és a guillotine alatt a hóhért.
Én mutattam meg Dante-nak a Poklot, tehát elég könnyen megírta.
Nyavalygott is a forróság miatt, de azért kibírta.
Több évszázadban és személyben alakot öltöttem már.
Csak egyetlen kérdésem van hozzád: (Ez az igazi repp) "- Na felismersz már?"
Az Abszolút Pont [végszó]:
Repp
Ez az igazi repp
Reppesek vagyunk
Rajtam van a reppes ruha
Anyukám YO-l kimosta
Jééé
Ja, aha
Ahaaaaaa
Rrrrepppppp
Mindenki reppes
Mindenki
A Rajmi, a Ricsi és aaaaa Józsi
Majd hagyjátok benn, ami megmaradt
*Pókember*...
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
