|
|
|
/Közr.: Közreműködik: A Boldogság Hóhéra és A Hasadtfejű Fijú/
Bevezető:
Az Időutazó:
"- Manapság a hip-hop túl LÁGY!
Túl KEDVES!"
A Fekete Lovag:
"- És mit teszel ez ellen Időutazó?"
Az Időutazó:
"- Fogok egy kardot, és levágom a mocskok fejét!"
Refrén: 4x
Levágom a fejed, te mocsok!
A Fekete Lovag: - rap 1-
El innen söpredék, mert porba hull a fejed!
Fuss, rohanj, szaladj, vagy vágd fel az ered,
De nem bújhatsz el, mert a Fekete Lovag utánad ered
Levág, felkoncol, mint egy kutyát
Ne álld az útját, mert ha majd a hideg fut át
Egész testeden, akkor tudod meg, kit utált
De arra már nem lesz időd, hogy mindezt megjegyezd
Vagy, hogy az Excaliburt a kezéből megszerezd
Vagy, hogy fegyvereddel megsebezd, mint egy vadat
A Fekete Lovag kezéhez az aljanép vére tapad
Akadt olyan, aki ellenállt, felnégyelve végezte
A Fekete Lovag fenséges kezét össze is vérezte
Volt, aki érezte, amint karó járta át a testét
Hogy a földre érjen, vérre éhes farkasok lesték
És széttépték, csontjairól a véres húst lerágták
Voltak, akik a saját sírjukat is megásták
Élve feküdtek bele, hogy lassú halált halljanak
Elmúltak, és még csak hangokat sem hallattak
Akadtak olyanok, akik utolsó csepp vérükig harcoltak
De kudarcot vallottak, mikor kardomnak éle
Belehasított húsukba, mély sebet vágva
Hosszú és fájdalmas órákat várva a megváltó halálra
Refrén: 4x
Levágom a fejed, te mocsok!
A Fekete Lovag: -rap 2-
Nem győzhetsz le, mert én vagyok az Ősanyag Gyermeke
Mindenek Ura és Tudója, az Igazak Szelleme
A jobbomon pedig Az Időutazó látható,
Aki feltalál mindent, ami feltalálható
Az első átszúrhatatlan páncélt is ő adta nekem,
Hogyha harcolok, semmi baj ne történjen velem
Tudja, hogy én csak jót akarok az emberiségnek,
De hangoztatja, hogy az emberiség erre még nem érett meg
Ezért harcolok, küzdök, öldöklök, míg élek
Sebezhetetlen vagyok, épp ezért nem félek
A legnagyobb kaszabolásba is bele vetem magam
Nem vagyok Sámson, nem érsz el semmit, ha levágod a hajam
Mert elpusztíthatatlan vagyok
Az Ősanyag adja az erőmet, amit kapok
A Boldogság Hóhéra: -rap 3-
A fekete lovag társa megérkezett
A Boldogság hóhéra az elfeledett, múltból
Tör elő és ő is beáll a sorba
Amerre jár csak fejek hullnak a porba
Az ügy lehet rossz, de lehet jó is
Lehet nyár, eső vagy akár hó is
Nincs erő, mi megállít, harcra születtem
A múltamat már rég elfeledtem
Az éjszaka, ahol otthon érzem magam
Friss húsra, bosszúra fenem a fogam
A lovag meg Én a halálos osztag
Nem hiszed, de trónodtól megfoszthat
Mert hamis tanokat hirdetsz, ámítasz minket
És csak egy érdekel, hogy gyarapítsd a kincsed
De most figyelj király, mert a hatalmad megdől
És a boldogság hóhéra, aki majd megöl
Mert egy eszmét nem irthatsz ki teljesen
Te is bevégzed, de csak vesztesen
Mert a sereged nem állít meg kettőnket,
Bárkit küldesz ellenünk, eltiporjuk őket,
Mert minket támogat az ős elem
Minek Igazság a neve és ez kétségtelen
Refrén: 4x
Levágom a fejed, te mocsok!
A Hasadtfejű Fijú:
Utállak titeket, mindenki csak hiteget.
Nem ment meg a hitetek, holnap megállhat a szívetek.
Az orvosra rámegy az ingetek, gatyátok.
Miközben bután a kertben kapáltok.
Újabb kisöcsit csinál a postással anyátok.
Aki nem törődött veletek igazán soha.
Nem kérdezte, kivel mégy el, és hova.
Szeretetet nem ad, de pénzt, azt kér tőletek.
Basszatok le neki, és a szeme közé lőjetek.
És nem tetszik a főnököm, de megunom, és föllököm.
Rálépek a fejére, késsel bökök feléje.
Belenyúlok a zsebébe, és kiveszem a pénzemet.
Az erőszak jó: csupa-csupa élvezet.
Otthon ülök a TV előtt, és várom a végedet,
Hogy megfulladj, megdögölj, megrohadj, meghalj.
Egyél valami finomat, és utolsó, jót szarj.
Szegények, csak fejetek ne lenne,
Inkább egy üveg Amstel nőne a nyakatokra helyette.
Ti lennétek az én mozgó alkohol-bázisom,
Megiszlak titeket, és szétesek egyszerre két fázison.
*Rotyás*
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
