|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Magyarország rémálma II. - A strici visszatér |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 03:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
|
László Viktor |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Első Versszak: Dopeman]
Az arcomon mosoly, de a szememből
A halál néz rád és látod a puskát
Hallod, ahogy felhúzom a dum-dum-ot
És megérzed, mikor beléd pumpálom az ólmot
Minden golyómnak meg van a kibaszott neve
És oda is kerül, ahol a helye
Van barátom, benn a fejedben
Élvezem, ahogy látom, kihunyni az életed
A szemedben, nem tudom, mi a szégyen
Csak nevetek, miközben kiveszem a zsebedből
A pénzedet, sajna, a szokásom drága
A múlthéten fölment, a cuccnak az ára
A rabi megvolt, mert kellett a pénz
És én hazatettelek, mert úgy nem beszélsz
Szerencsétlenségedre, a pénzem elfogyott
A tiedre meg szükség van, mert függő vagyok
Ha hozzá nem jutok, rosszul vagyok
És nincs az a pina, ami ilyenkor feldob
Olyan vagyok, mint az éhező vad
Amíg a díler telefonja meg nem nyugtat
Refrén: 2X
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc (papa)
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz (pa pa)
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő (prrr pa pa)
[Második Versszak: Dopeman]
Az asztal fölött ülök, és az utolsó csíkot szívom
Meg vagyok feszítve és nincsen több cuccom
Mitévő legyek? A díleremtől én már
Nem kapok több kibaszott hitelt
Hívom a spanokat és földobom a labdát
Mi lenne, ha a köcsögöt kirabolnánk?
A kocsiban ráz minket a hideg, a kapuja
Előtt befordul a verda, a barom végre megjött
Minek ide duma! Fejemen a csukja
Kezemben a kés odalépek és vesén lesz szúrva
Nem is tud szólni semmit,
Csak a madár a földön, dögledezve fekszik
Kezdődhet a fosztogatás
Nálunk a kulcsa, tehát nyitva van a lakás
Olyan mint a kincsesbánya, csak nem a negyven rabló
Hanem Dopeman fosztogatja
Nálunk a fuksz, a cucc és a pénz
Ideje megpattani, egyet még szívjunk és tünés
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz
Refrén: 2X
(a refrén végén megváltozik az ütem)
[Harmadik Versszak: Dopeman]
Az elején azt hittem, én sose leszek függő
De szépen azzá váltam, amint múlott az idő
Minden, éjszaka hazabasztam magam
És nem vettem észre, hogy az összes
Pénzemet, elszívtam
Azelőtt komolyan vettek, ma meg ha látnak
Simán leköcsögöznek
Engem nem izgat, hogy miket is mondasz
Ha beszúrom a barnát, megkapom a vigaszt
Annak idején koksszal meg speeddel kezdtem
De utána nagyon-nagyon megfeszültem
Elúsztak alólam kocsik meg a láncok
És azon kaptam magam, hogy nem pénzért
Hanem, cuccért, újítok, most már mindegy
Ha nem adod a pénzed, én elveszem tőled
Mert szúrnom kell, lőnöm kell, szívnom kell,
És ha azt mondom kell, én nem várhatok ember
Az ember tervez, a cucc meg végez
Ha rajta vagy, tudod, nem izgat, hova kerülhetsz
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
