|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | Magyarország rémálma II. - A strici visszatér |
| Megjelenés: | 2000 |
| Hossz: | 03:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László |
|
László Viktor |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Első Versszak: Dopeman]
Az arcomon mosoly, de a szememből
A halál néz rád és látod a puskát
Hallod, ahogy felhúzom a dum-dum-ot
És megérzed, mikor beléd pumpálom az ólmot
Minden golyómnak meg van a kibaszott neve
És oda is kerül, ahol a helye
Van barátom, benn a fejedben
Élvezem, ahogy látom, kihunyni az életed
A szemedben, nem tudom, mi a szégyen
Csak nevetek, miközben kiveszem a zsebedből
A pénzedet, sajna, a szokásom drága
A múlthéten fölment, a cuccnak az ára
A rabi megvolt, mert kellett a pénz
És én hazatettelek, mert úgy nem beszélsz
Szerencsétlenségedre, a pénzem elfogyott
A tiedre meg szükség van, mert függő vagyok
Ha hozzá nem jutok, rosszul vagyok
És nincs az a pina, ami ilyenkor feldob
Olyan vagyok, mint az éhező vad
Amíg a díler telefonja meg nem nyugtat
Refrén: 2X
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc (papa)
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz (pa pa)
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő (prrr pa pa)
[Második Versszak: Dopeman]
Az asztal fölött ülök, és az utolsó csíkot szívom
Meg vagyok feszítve és nincsen több cuccom
Mitévő legyek? A díleremtől én már
Nem kapok több kibaszott hitelt
Hívom a spanokat és földobom a labdát
Mi lenne, ha a köcsögöt kirabolnánk?
A kocsiban ráz minket a hideg, a kapuja
Előtt befordul a verda, a barom végre megjött
Minek ide duma! Fejemen a csukja
Kezemben a kés odalépek és vesén lesz szúrva
Nem is tud szólni semmit,
Csak a madár a földön, dögledezve fekszik
Kezdődhet a fosztogatás
Nálunk a kulcsa, tehát nyitva van a lakás
Olyan mint a kincsesbánya, csak nem a negyven rabló
Hanem Dopeman fosztogatja
Nálunk a fuksz, a cucc és a pénz
Ideje megpattani, egyet még szívjunk és tünés
Megmondtam neked, hogy ilyen a cucc
Ha egyszer elkezdted, a Pokolba jutsz
Refrén: 2X
(a refrén végén megváltozik az ütem)
[Harmadik Versszak: Dopeman]
Az elején azt hittem, én sose leszek függő
De szépen azzá váltam, amint múlott az idő
Minden, éjszaka hazabasztam magam
És nem vettem észre, hogy az összes
Pénzemet, elszívtam
Azelőtt komolyan vettek, ma meg ha látnak
Simán leköcsögöznek
Engem nem izgat, hogy miket is mondasz
Ha beszúrom a barnát, megkapom a vigaszt
Annak idején koksszal meg speeddel kezdtem
De utána nagyon-nagyon megfeszültem
Elúsztak alólam kocsik meg a láncok
És azon kaptam magam, hogy nem pénzért
Hanem, cuccért, újítok, most már mindegy
Ha nem adod a pénzed, én elveszem tőled
Mert szúrnom kell, lőnöm kell, szívnom kell,
És ha azt mondom kell, én nem várhatok ember
Az ember tervez, a cucc meg végez
Ha rajta vagy, tudod, nem izgat, hova kerülhetsz
Lehet az börtön, lehet az temető
Mindegy, csak ott is legyen egy fecskendő
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
