|
|
|
Lex "A Mokány Fiatalember":
Miért kellenek a klipekbe seggek és mellek?
Talán, hogy gyorsan elteljenek az unalmas percek
És hogy az emberek figyelmét eltereljék a lényegről?
Én élből nem kérek ebből az egészből
Miért kell idétlen klipeket néznem, mikor másra vágyom?
Agonizálok az ágyon, mert csak a pénzt látom
Ebben az egész rohadt üzletben, de tűrnöm kell
És reménykedem, hogy még lesz örömöm az ürömben
Valami motoszkál a fejemben, ami nem hagy nyugodni
És megfejtem a talányt, mint David Duchovny
Olyan kapzsiak vagytok, hogy kivájnátok egymás szemét
Irigylitek egymástól, amit a másik már elért
De ha jó zenét csinálnátok, még megérteném az egészet
Miattatok nem tartják értékesnek a zenémet
Le kéne tisztázni a zenéket, hogy csak a lényeg maradjon
Hogy a végeredmény az emberekben nyomot hagyjon
Én érthetően egyszerű zenét akarok, de csak hajthatok
Ti elfajzott akármik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Rich-Zed "A Szociopata Szerelemgyerek":
Sokan azt mondják, hogy értékesek, de csak a levegőt rontják
És értékelhetetlen szövegeiket ontják
Miközben csak foglalják a helyet a tehetségesebb előadók elől
Akik egyfelől jobbak, másfelől értékesebbek
És tehetetlenségük miatt egyre érzékenyebbek
Bár az értéktelenebbek azt mondják, hogy
Féltékenyebbek, de tévednek
Csak kérkednek azzal, ami sohasem volt az övék
És irigyek arra, ami sohasem lesz az övék
Szükség lenne egy szövegi forradalomra
Egy kis esélyre, amire úgy néznénk, mint jutalomra
A jövőre utalok ma a szövegeimmel,
Amelyekkel mindig arra törekedtem,
Hogy lépést tudjak tartani az elődökkel, a nagy öregekkel
A szövegeknek többet kellene tartalmazniuk, mint
Pénz, kocsik, szerelem, meg csajok
Az egyéni hangvétel az, amit a dalokban hallani akarok
Ne csak lejáratott sablonokat hallgathassak újra és újra
Ne olyan szövegeket írjatok, amelyeket ha egy ötéves gyerek meghall
Legközelebb már fújja, miközben az orrát túrja
Legyen a szövegeknek súlya, hogy mindenki tudja, hogy komoly a dolog
Ne legyenek 16-szoros refrének és milliószor ismétlődő sorok
Eredeti az, amit hozok, a latba sokat nyomok
Ti elfajzott akárkik, én csak röhögök rajtatok
(hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha)
Ray "A Demagóg Uszittó":
Amik még kellenek, a jó motorok és a jobbnál-jobb kocsik
Az emberek meg csak néznek, míg ti loptok, mint Tocsik
Kérdem, hol van a zene igazi szeretete?
Vagy a színpad és a szereplés álszeretete veletek már rég elfeledtette
És a zenélés valódi voltát az enyészet pora befedte
A magyar popsztár meg a hangszereket, mint Arany a lantot végleg letette?
Nem akar éneklés közben lihegni, ezért play-backel helyette?
De megéri, mert ezt a közönség, mint a politikusok beszédét megette
Én meg csak ülök, a dühtől fortyogok,
Próbálom ezt nem felvenni, a Zámolyimba kortyolok.
Pedig, ha a TV-t nézem mindig idegbeteg leszek
A kezem ügyéből minden mozdítható tárgyat elteszek
Idegnyugtatót magamhoz még ekkor sem veszek
Mert, ha titeket látlak srácok tudom, ilyen soha nem leszek
És a gengszterség sem érdekel,
Bár a klippekben sok jármű emblémáját láthatom
Akinek ez tetszik, azt ezért nem bánthatom
Mert megszédítette a csillogás és nem látja a lényeget,
Csak azt, hogy SEL 500, de én is tudok egy sokkal egyszerűbb képletet:
e=mc2, hiszen minden relatív, szerintem amiről beszéltünk az az,
Ami nem pozitív, hanem negatív
(Hahahahahahahahahahahahahahahahahahahahahaha...)
A tizennyolc főt számláló zenekar július 3-án a főváros legnagyobb szabadtéri koncerthelyszínén lépett fel. Tizenhárom énekessel, öt zenésszel és egy, háromtagú fúvós szekcióval álltak színpadra. A Budapest Bár monstre koncerttel ünnepelte a fennállása tizennyolcadik születésnapját.
Én a bánatomat mindig kifogom videó itt.
A Budapest Bár az elmúlt, közel két évtized egyik legkülönlegesebb társulása a hazai zenei életben. Farkas Róbert a magyar zene paletta ikonikus előadóit és zenészet összefogva dolgoz fel filmslágereket, kuplékat, táncdalokat és egyéb híres dalokat úgy, hogy azokat mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében, újrahangolva adja elő a formációval. A rendszeresen koncertező Budapest Bár a sokak által ismert dallamokat, a rég elfeledett kincseket önti a mai kor közönsége számára is élvezhető formátumba.
A csapat eredetileg egy lemezt tervezett, 2025-ben azonban már elmondhatja, hogy 1500 koncert, 10 lemez, egy könyv, egy film, és sok-sok lehengerlő pillanat van mögötte.
Az este keretében fellépett a Parkban a formáció teljes tagsága, azaz: Behumi Dóri énekes, fuvolista, Farkas Richárd bőgős, Farkas Róbert zenekarvezető, hegedűművész, gitáros, Ferenczi Bora énekes, Ferenczi György énekes, szájharmonikás, Frenk énekes, Keleti András énekes, dalszerző, Kiss Tibor énekes, dalszerző, Kisvári Bence dobos, Kollár-Klemencz László énekes, dalszerző, Lovasi András énekes, dalszerző, Mező Misi énekes, Németh Juci énekes, dalszerző, Ökrös Károly harmonikás-zongorista, Rutkai Bori énekes, dalszerző, Szűcs Krisztián énekes, dalszerző, Tóth Vera énekes és Ürmös Sándor cimbalmos.
Nem meglepő, hogy kik kapták a legnagyobb tapsot
Fellépésük már a korai években kultikussá vált a Budapest Bár koncertjein. Ők azok, akik már a formáció előtt is a hazai zenei élet kiválóságai voltak a saját zenekaruk élén. Kiss Tibi és Lovasi András a legrégebbi motorosok a Bár életében, ahogyan Németh Juci is. Az énekesnő nem csupán énekelt egy dalt, hanem szórakoztató mesét is kreált hozzá, amelyet úgy adott elő, mintha egy mókás színdarab vezető színésznője állna a színpadon. Szórakoztató és végtelenül energikus volt a produkciója.
Mező Misi fellépése közben a Park stábja is táncra perdült.
Kollár-Klemencz Lászlóra egyszerűen nem lehet nem figyelni
Kollár-Klemencz László korábbi saját, Kistehén nevű formációjának ikonikus dalával, az Ezt is elviszem magammal című szerzeménnyel tarolt és kapott elképesztő tapsot. Az író-költő-énekes-dalszerző napjaink egyik legizgalmasabb jelensége a hazai kulturális élet palettáján és ez szinte tapintható volt a közönség rezgéseiben is.
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven frontembere vitathatatlanul a hazai alternatív zenei élet legnépszerűbb előadója volt, két évtizeden keresztül. Majd amikor pár évvel ezelőtt – szintén a Budapest Parkban – a HS7 visszatért a színpadra bebizonyosodott, hogy mit sem veszített erejéből mindaz, amit az énekes és a köré épült minőségi muzsikálás képvisel. Ezen az estén a Húszezer éjszakás kalandot énekelte a Budapest Bár koncertjén.
Természetesen Rutkai Bori, Ferenczi Bora, Frenk, Behumi Dóri és Ferenczi Gyuri és a többi énekes is visszatért a színpadra a második felvonásban is. Mindenki olyannyira együtt lélegzett a produkcióval, hogy egymás dalait is – stílszerűen – bárként berendezett színpadon ülve nézték végig.
A Szilvafácska továbbra is osztatlan sikernek örvend
Az egyik legnagyobb ovációt a Lovasi András tolmácsolásában csúcsra járatott és a streaming-listák alapján is az egyik legnépszerűbb dal, a Szilvafácska zsebelte be a Parkban.
Ezt a nótát a tizenegynéhány éves lányok is teli torokból énekelték, s bár szokatlan volt hallani tőlük, hogy “nőjj nekem, hadd legyen a Bandi bának pálinkája”, az este hangulatához abszolút illeszkedett.
Az este végén kizárólag a zenekar játszott
Vérbeli cigány ritmusokat hallhatott a közönség, a zene iránt alázatos, a hangszereiket mesterien bűvölő zenészek tolmácsolásában.
Énmellettem elaludni nem lehet videó itt.
Kiss Tibi Tóth Vera kettőse zárta az estét
Az Eurythmics, Annie Lennox és Dave Stewart időtlen klasszikusával, a Sweet Dreams-szel léptek fel, amely természetesen a Budapest Bár-dalok stílusában, az egyik leginkább nagyívű hangszereléssel szólalt meg.
A teltház-teremtette hangulatot, a hömpölygő tapstenger képét, rengeteg boldog arc látványát és a táncoló staff-os lányok emlékét is hazavitte a koncertlátogató a Budapest Bár születésnapi koncertjéről.
A Parkban készült, tavalyi koncertvideó itt.
Fotók: Budapest Park Facebook
