|
|
|
| Előadó: | Mujahid Zoli |
|---|---|
| Album: | Első vallomás |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | 03:09 |
| Szövegírók: |
Szabó Ágnes |
|
Mujahid Zoli |
|
| Kiadó: | Malibu Records |
| Stílus: | pop |
| Címkék: | Keressük! |
Kérdezhetnéd,
hogy hova siet ez az élet,
de mondd, hol van még,
amit akarok?
Lassíthatnék,
de sokat ígér ez a véglet,
s ha elmozdulnék,
még le is maradok.
Míg cél volt, hogy fussak, mint más,
elhittem, nincs választás.
S a túlhajszolt évek végén
nem volt más ott, csak én.
Mindig van jobb út
a jónak tűnőnél.
Most is dönthetsz úgy,
hogy mégis másképp élnél.
Mindig van szebb szó
a tegnap mondottnál.
Igazán az számít majd,
ki melletted áll!
Ér néha vád,
hogy nagyon messze vagy a céltól.
Kin lépsz majd át,
hogy végre odaérj?
S ha nem hullik rád
a fura fény a csillagokból,
ki jó volt hozzád,
már soha nem ígér.
Ha túl gyorsan sodró az ár,
egy perced sincs meglátni már,
hogy mindaz, mi ebből lettél
mennyid ad, s mennyit ér?
Refr.
Egyszer csak késő lesz már,
s bármit kaptál, jobbat várnál.
Más volt, mit elképzeltél,
eltévedtél…!
Refr.
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
