|
|
|
| Előadó: | Voga-Turnovszky |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Voga János Turnovszky Tamás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ebben a városban
Lassan már nem történik semmi.
(Az ég adta egy világon de semmi.)
Ha vége van a napnak,
Hát lehet hazamenni.
(Enni, inni, meg... a többit tudjátok.)
Nincs egy jó klub, vagy mondjuk egy
Akármilyen hely.
Ahol az időt csak így
Egymás között töltjük el.
(Na fiatalok! Ha lehet, akkor innen el! De szaporán!)
Óó, Fehérvár,
Óó, mi lesz már,
Óó, Fehérvár...
Ó, Fehérvár,
Drága Székesfehérvár,
Mi lesz már, mi lesz már, mi lesz már...
Ebben a városban
Lassan már nem történik semmi.
(Mint már említettem volt, az égadta egy világon de semmi.)
(Ja, már mondtad...)
Lent van a romkert,
s a turista meg csak fentről nézi
(- De hogy összekuszálták itt a királyokat!
- De meglett mind! Még eggyel több isd van!)
A virágóra meg megmutatja, hogy
Mennyi az idő.
(Szemben a színházban meg
Rohad a levegő!)
(Nincs is...)
A Skála áruházban meg
Szandált lop egy vidéki vevő.
(-Na, tegye le már, kérem szépen...
-Haat csak azt a hat pár szandálkát akartam...)
Óó, Fehérvár,
Óó, mi lesz már,
Óó, Fehérvár...
Ó, Fehérvár,
Drága Székesfehérvár,
Mi lesz már, mi lesz már, mi lesz már...
Óó, Fehérvár,
Óó, mi lesz már,
Óó, Fehérvár...
Ó, Fehérvár,
Drága Székesfehérvár,
Mi lesz már, mi lesz már, mi lesz már...
Ebben a városban
Senkivel nem történik semmi.
(Még velünk se, mi, Egon?)
(Majd fog, ha így folytatjuk...)
Ha mégis akkor
Egyre jut száz, aki csak nézi.
(- Anya, elvérzik a néni!)
- Ne nyúlj bele!
- Én szúrtam le, de most már minek...)
Mindenkinek mindenki
Sógora, komája.
(Az illetőnek zsugorodik az agya...no meg a mája!)
S ha tegnap még nem is, de ma fia vagy,
Holnap meg a lánya.
(Na kisfiam, jövőre felmegyünk a vízlépcsőre, aztán szedünk ágat, jó?)
Óó, Fehérvár,
Óó, mi lesz már,
Óó, Fehérvár...
Ó, Fehérvár,
Drága Székesfehérvár,
Mi lesz már, mi lesz már, mi lesz már...
Ó, Fehérvár,
Drága Székesfehérvár,
Mi lesz már, mi lesz már, mi lesz már...
"Isten áldjon, Szent Jupát!"
"Most fogjuk meg a szívlapát!"
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
