|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Isten hozott... ...ördög vihet |
| Megjelenés: | 2005 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Night Child Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Intro:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély...
Egy csillag felettem, és ne félj...
Verse 1.:
Egy hong-kongi akciófilmet is kentertbe ver K 76, na meg Budapest,
a Happy End-et ne keresd,
bár megvannak a szerek, hogy fájdalmad tompítsd,
csak ne sikíts soha,
pár apró szoba titka ritka, mint a legál biznisz,
nekem ne habisztizz, vár nálunk az uniós sültkrumpli, kóla, hangposta,
bár az utca meredekebb, mint Kambodzsa,
arcokat taposva felszállhatsz a magasba, hogy onnan zuhanj a mélybe,
a pia számlára a játék vére zárdák homályos folyosóin,
ahol Istentől rejtve baba arcú lányok félholtra verve,
nekik egy belevaló pedofil is maga a Messiás lenne,
a nagyim ezt soha nem hitte, vakon bízott a világban, hitét Isten adta,
s mikor ziláltan megérkeztem, úgy éreztem, minden s mindenki ellenem,
Ő tudta mi kell nekem, ha látta volna, hogy ezrek tapsolnak, még ha nem is értik,
biztos büszke lenne, és a mai napig felrémlik a mosoly, mellyel nyugalmat táplált belém,
bár hályogos szemén 93 év után a Földön,
ha bajom volt, mindig rögtön ugrott, csak Ferike számított,
kristálytiszta emlékképem, ahogyan ásított,
és álomra szenderült,
a szeretet ott került a szívembe, örökre!
Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Verse 2.:
Megrémiszt, hogy kellek neked, de még inkább, hogy kellenél,
a saját szívem ellenfél egy életen át tartó meccsen,
a magamfajta látszólag megszeppen, de itt bent folytonos a szélvihar,
és hogy mi van: pár lejárt sztori,
zokogni kéne, de épp Te vagy őrangyalom,
ki elrepült a végtelennél távolabb,
és ahogy más albumba képeket, én számokat írok,
postagalambként eresztem utánad,
bár tudom, utáltad romantikus vénám,
de majd egyszer nézz rám, és láss igazán engem, ne azt, akit szeretnél,
a szemem többet ér, mint ezer oldalnyi életrajz,
a kín, a harc, a gondolat, az érzés, minden ötlet, amit félbehagysz,
minden lánc, amivel behálóztál, minden átok, amit rám hoztál, csupán rossz álom már,
ahogy a Halál sem vicces, de mikor eljön értem, spicces fejjel szeretnék a képébe nevetni,
és érezni, ahogy a másodperc százada alatt pereg le a filmem,
a hitem, bűneim, vágyaim, és minden, amit elértem bezárva egyetlen pillanatba,
a legédesebb érzéssel vegyítve,
mikor az a fura déja vú kerít be,
mégis páran hisznek bennem,
ha majd el kell mennem, erre emlékezz egyedül,
hogy élt valaha egy srác, aki minden éjjel megkergül...
Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Verse 3.:
A rap, akár a szél: meg nem foghatom, de érzem,
a részvétel izgat csupán, kevés volna bármilyen érem, hogy visszavonuljak, és babérjaim fényesítsem napjaim számolva,
hiszen amíg marad rím és ötlet, addig lesznek könnyek, köztük fájdalom,
sorok, köztük értelem,
és én küzdök, nincs félelem a szótáramban,
melyet sokak által ismeretlen szlengek terelnek az el nem fogadott felé,
pedig úgy falom a lényeget a beat-ek közé, mint Pelé a labdát,
vagy ahogy egy brazil járja a szambát,
engem valaki vagy rühell vagy szeret,
harmadik szelet nincsen,
talán mert a kozmosz sötétje tűzijáték lelkem bugyraihoz képest,
és két Pest is kevés volna kiverni belőlem, hogy felőlem,
mert a véleményem tartom, akár a pókerben a tétet,
és pár tett néha többet ér, mint ezer,
a sok lezser gyerek, kit a Világ nevel ilyenné -
Isten ments, hogy bármelyik szereressen, buta cél volna ez, folyton rájövök,
mikor pár kölyök megerősíti a statisztikám,
mely kedvem tartja pórázon,
'98 óta pofázom, de nem bántam meg egyetlen mondatot sem,
rajtam a sok irigy szem,
pedig én is csak egy szem vagyok
Isten állatkertjének vályújában...
Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék...!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
