|
|
|
A sápadt holdfénynél áll egy lovag,
Küldetése végénél csak lassan bólogat.
„Igen, ez volt a rég kitűzött cél!”
Egy társa volt a küzdelemben, ez pedig a rideg acél!
Mestere mondta, hogy: „Mindig emlékezzél, Te kinek születtél!
Ha szükség van rá, használd kardod, hasítson a penge él
Ha a gonosz sors bármi módon jó barátot elragad,
Bosszúd kövesse számtalan ádáz pillanat!
Ha dereng a vég és kortyolsz a borból, biztos lehetsz, hogy fölemel a porból!
S ha valaki majd rád kiállt: „Mondd, ki vagy?”
Fölemeled arcodat, s az az ember vérbe fagy!
Megismerik dicsőséged, szent fegyvered erejét,
S a gonosz zsarnokságnak megrengeted velejét!
Sose feledd, ifjú ember; kiválasztott útján jársz!
Ha bosszúd fontos mondom néked: soha-soha ne hibázz!
A bátorság a főfegyvered, páncélod a becsület!
Sose használd semmi rosszra ritka tehetségedet!
REFR.:
Emlékezzél tanácsaimra, s a szerint is cselekedjél !
Ne feledd, hogy jó embernek, jó lovagnak születtél!”
